Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok XIX. - Natura Somogyiensis 35. / Miscellanea 19. (Kaposvár, 2020)
Józan Zs.: Egy zselici löszmélyút fullánkos (Hymenoptera, Aculeata) fajai
120 Natura Somogyiensis Anyag és módszer A vizsgált löszmélyúton Szentbalázs község (Dél-Dunántúl, Zselic) központjából a községi szőlőket és szántókat lehet megközelíteni. Ennek egy 175 méter hosszú szakaszán végeztük a gyűjtéseket. (Közepének koordinátái: 46°19'19"N 17°53'44"E). Ennek alsó egyharmada árnyékos, fákkal és cserjékkel szegélyezett. A felsőbb kétharmada napsütötte, mélysége 2-3 méter között váltakozik. Délelőtt a nyugati, délután a keleti partoldalát éri a napfény 2-3 óra időtartamig. A nyugati oldalon a mélyút mellett közvetlenül a község temetője van, keletről pedig egy legelőnek használt gyepterület található. 2004-től 2020-ig 34 alkalommal végeztünk egyelő-hálózó gyűjtéseket. Emellett figyelembe vettünk néhány ritka, 1970-es és 80-as években itt fogott fajt is. Egy-egy alkalommal 45-60 percet töltöttünk a helyszínen. A gyűjtéseket a szerző és Sasvári Mária végezte. A publikáció nem tér ki a Formicidae, Bethylidae, Dryinidae és Embolemidae családokra. Eredmények és értékelés A vizsgált löszmélyút jól reprezentálja Dél-Dunántúl lösztájain sokfelé kialakult mélyutak és löszpartok fullánkos faj együtteseit. A gyűjtések során figyelembe vett terület a faunisztikai kutatások szokásos kiterjedéséhez viszonyítva nagyon kicsiny. Ennek ellenére tekintélyes az előkerült fajok mennyisége (285 faj), ám figyelembe kell venni a gyűjtési alkalmak jelentős számát is. Az egyes kutatott területen előkerült fajok számát összehasonlítva megállapítható, hogy Szentbalázson jelentős a Chrysididae-, Pompilidae- és Halictidae fajok részesedése, a Crabronidae-, Andrenidae- és Melittidae fajok számaránya pedig alacsony (1. táblázat). Az itt megtalált Chrysis fajok mindegyikét gyűjtöttük számos falusi településen, vályogfalakon és sárhabarcsos téglafalakon is, de az ezeken szinte mindenütt előkerült Chrysidea disclusa fajt a szentbalázsi löszfalon nem találtuk meg. Az Elampini- és Chrysidini tribus fajszáma gyakorlatilag megegyezik. A hazánkban kimutatott fajszámokhoz viszonyítva itt a Hedycrum fajok száma jelentős, ellenben kevés Hedychridium faj került elő. Ez összefüggésben van a gyakoriságukkal is. Az Omalus s.l. fajok nem földben fészkelő (terricol) állatok. Arboreális élőhelyeket preferálnak. Ennek tulajdonítható, hogy ezek közül itt csak kettő került elő, és csak egykét példányban. A Hedychrum fajok példányait a nyári gyűjtési alkalmak többségében megfogtuk. A Pompilidae fajok változatossága jelentős mértékű. A 25 faj 13 genuszba tartozik. Közülük az Anoplius genusz tűnik ki, a hazai fajok majdnem felét megtaláltuk. Mindhárom hazai Auplopus faj előkerült. Ezek a leggyakoribb Pompilidae fajok a löszpartokon, vályogfalakon. Az Anospilus orbitalis, Aporus pollux és a Dicyrtomellus tingitanus kifejezetten meleg- és szárazságkedvelő. Az Entomobora crassitarsis és a Priocnemis pogonioides jelentős színező faunaelem. A Vespidae fajok számaránya átlagosnak bizonyult. A legnépesebb genusz az Eumenes. A Magyarországról ismert fajok közel fele előkerült. A löszfalak két jellemző faja az Antepipona deflenda és az A. orbitalis megtalálható, ám a Zselicben másutt sokfelé előkerült Jucancistrocerus jucundus itt még nem gyűjtöttük. Ebben a családban faunisztikai szempontból jelentősebb fajt nem találtunk. A négy Sphecidae faj a többi vizsgált területtel összehasonlítva átlagosnak mondható. A Sceliphron curvatum feltételezhetően a pókzsákmányt keresve bukkant fel a löszpartnál, a másik négy faj fészeképítés céljából.
