Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok XIX. - Natura Somogyiensis 35. / Miscellanea 19. (Kaposvár, 2020)
Józan Zs.: Egy zselici löszmélyút fullánkos (Hymenoptera, Aculeata) fajai
Józan Zs.: Egy zselici löszmélyút fullánkos fajai 121 A Crabronidae fajok részaránya az átlagosnál alacsonyabb ugyan, de a Pemphredoninae alcsalád fajainak részaránya elég jelentős. A Diodontus és Passaloecus fajok a löszbe vájt járatokban fészkelnek, ezek teszik ki az alcsalád fajainak több mint felét. Faunisztikai szepontból egyaránt jelentős a Passaloecus borealis, P. brevilabris és a P. pictus. A Crabroninae alcsalád fajainak részaránya átlagos. Túlnyomó többségük talajlakó, a löszparton fészkel. A 19 Magyarországról ismert Ectemnius faj közül csak az E. dives került elő. Ezek korhadó fák, cölöpök elhagyott bogáijárataiban fészkelnek. A Solierella compedita növényi szárakban is helyez el lárvafészket. Ezek feltételei a közelben találhatók meg. A Cerceris fajok a talajban készítik a fészekjárataikat, a löszpartok ideális élőhelyet biztosítanak számukra. Nem meglepő, hogy a hazai fajok egyharmada előkerült a vizsgált területünkön. A méhek (Anthophila) közül a legalacsonyabb részesedést az Andrena fajok esetében tapasztaltuk. A magyarországi fajok mindössze 14%-a került innen elő. A fajok talajban fészkelnek, de többségük üdébb gyeptársulásokban, erdők gyepszintjében él. A gyűjtött méhfajok egynegyede az Apidae családba tartozik. Ez a faj szám a hazai Apidae fajok egyötödét teszi ki. A fajok nagy része szintén terricol, kivételt a Xylocopinae alcsalád képez. A legjelentősebb a Nomada genusz. A hazánkban kimutatott fajok majdnem egynegyede előkerült. Ez azért érdekes, mert a gazdaállat Andrena fajok száma meglehetősen alacsony. A domináns faj a Nomada distinguenda volt, ami minden nyári gyűjtési alkalommal jelentős egyedszámban repkedett a falon. Az Apidae családban még további öt fészekparazita nem fajait sikerült megtalálni: Biastes, Melecta, Pasites, Thyreus és Triepeolus. Az ilyen életmódú fajok száma a családban meghaladja az 50%-ot, hasonlóan a magyarországi teljes faunához. Feltételezhető gazdaállat — cleptoparazita párok: Amegilla quadrifasciata — Thyreus histrionicus, Amegilla salviae — Thyreus ramosus, Anthophora plagiata - Melecta albifrons, Pasites maculatus — Nomiapis diversipes. A Colletidae fajok az összes fajszámból való részesedése átlagos. A Colletes inexpectatus sok löszparton telepekben fészkel (például a Kaposvár környéki Szenna határában), ám itt számottevő fészektelep nem alakult ki. A Hylaeus fajok közül a H. leptocephalus a leggyakoribb fészkelő a löszfalakon, vályogfalakon. A vizsgált területen a legnépesebbnek a Halictidae család bizonyult. A méhfajok egyharmada ebbe a taxonba tartozik. A magyarországi Lasioglossum fajok egyharmada, a Sphecodes fajoknak pedig több mint fele előkerült itt. A család fajai a talajba ásott járatokban készítik el a lárvabölcsőiket. A Sphecodes genusz fajai a többi Flalictidae fészekparazitája. A löszmélyút ideális fészkelőhely, ezért a cleptoparazita méhfajok jelenléte intenzív. A Megachilidae fajok részaránya a többi, a táblázatban feltüntetett területhez hasonlítva átlagos. 5 Megachile és ugyanannyi Coelioxys faj került elő. Ezek gazdaállatfészekparazita kapcsolatban vannak. Feltételezhető párok: Megachile albisecta - Coelioxys acanthura, Megachile pilidens — Coelioxys afra, Megachile willughbiella — Coelioxys conoidea. A darázsfajok mintegy 50%-a széles elterjedésű (holarktikus, palearktikus, nyugatpalearktikus és euroszibériai). A méhfajok esetében ez az arány eléri az 55%-ot. A mediterrán elterjedési jellegű fajok részesedése a darázsfajok esetében 34%, a méheknél pedig 26%. Az európai faunaelemek részaránya mindkét csoportban 15% körüli. A melegkedvelő fajok (eremophil) aránya a darázsfajok esetében 55%, a méheknél 46%. A széles tűréshatárúaknál (hypereuriök) a különbség a két csoportnál valamivel kisebb: darazsak 31%. méhek 34%. A hűvösebb, nedvesebb élőhelyeket kedvelőknél (hylophil) már jelentősebb a különbség, a darazsak esetében 14%, a méheknél 20%.
