Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok XVII. - Natura Somogyiensis 33. / Miscellanea 17. (Kaposvár, 2019)
Fazekas I.: Magyar Eupitheciini tanulmányok 10. Az Eupithecia linariata fajcsoport határozója, bionómiája és elterjedése Magyarországon (Lepidoptera: Geometridae)
38 Natura Somogyiensis ját, ahol a pulchellata és pyreneata már jóval korábban valid fajként szerepel. Azt ma már különböző forrásokból biztosan tudjuk, hogy Kovács Lajos önállóan sohasem végzett genitália vizsgálatokat. A későbbiekben az Eupithecia pulchellata több faunisztikai munkában is felbukkan (például: Ábrahám & Uherkovich 2001, Fazekas 1977, Ronkay & Szabóky 1981, Szabóky 2011, Szeőke 2007, Uherkovich 1981 és mások). Mironov (2003, pp. 89-91) egy ún. „European” elterjedésű fajnak tekinti, de térképén csak az Ibériai-félszigetről, Franciaországból, Belgiumból, Németországból, Norvégiából és a Brit-szigetekről jelzi, majd megemlíti egy marokkói irodalmi adatát is. Malkiewicz & Kuczkowski (2006) lengyelországi vizsgálatai és több új adata lényegesen módosítja a faj Mironov (2003) által felvázolt korábbi areaképet. Hausmann et al. (2011) DNA vizsgálatai 4,3%-os genetikai távolságot mértek az Eupithecia pulchellata és az E. pyreneata között, s megállapították, hogy a taxonok azonosítása a morfológia, de az ivarszervek alapján is igen sok gondot jelent. Mironov (2003) véleménye szerint a Brit-szigeteken a nevezéktani alfaj él, míg a kontinensen az Eupithecia pulchellata intermedia Dietze, 1913. Varga et al. (2004) faj-jegyzékükben a magyar fauna tagjának tekintik: „atlanto-mediterrán faunaelem”; sztyep-euryök faj”. Ez követően megjegyzik, hogy „Mironov (2003) a fajt Magyarországról nem említi. Ez bizonyára azért van, mert a régebbi jegyzékekben az E. pyreneata az E. pulchellata alfajaként szerepelt.” A szerzők nem tesznek említést a számos E. pulchellata fajt közlő magyar publikációról sem (lásd az irodalmat), s egyszerűen csak átveszik Mironov (2003) könyvének megállapítását. Varga [szerk.] (2010) a „Magyarország nagylepkéi” c. könyvben a következő olvasható: „...Az irodalomban szereplő E. pulchellata adatok vélhetően az E. pyreneata téves határozásán alapszanak.” Jelen tanulmány bemutatja az Eupithecia linariata fajcsoport taxonjainak diagnózisát, bionómiáját, az eddig igazolható, előzetes földrajzi elterjedését. Határozó kulcsokkal segíti a fajok identifikációját. Ábrázolja a fajok színes habitusképét, illetve a genitáliák struktúrát, valamint differenciális bélyegeit. Anyag és módszer Az 1970-es évektől kezdődően folyamatosan napjainkig genitália vizsgálatokkal revideáltam számos E. linariata fajcsoportba tartozó példányt a következő gyűjteményekben: Janus Pannonius Múzeum (Pécs), Magyar Természettudományi Múzeum (Budapest), Mátra Múzeum (Gyöngyös), Pannon Intézet (Pécs), Rippl-Rónai Múzeum (Kaposvár), Természettudományi Gyűjtemény (Komló). Az imágók képei Sony DSC-H100v fényképezőgéppel és Zeiss sztereo mikroszkópra szerelt BMS tCam 3,0 MP digitális kamerával készültek, a ScopePhoto 3.0.12 szoftver segítségével. A genitália fotókat a Scopium XSP-151-T-Led biológia mikroszkóppal és a számítógéphez csatlakoztatott MicroQ 3.0 MP digitális kamerával készítettem 20x-os és 50x-es nagyítással. Az így elkészített habitus és preparátum fotókat a Corel Draw/Paint és Photoshop programokkal elemeztem. A térképezés során többféle adatgyűjtést végeztem: geokoordinátás (= ponttérképezés), folt-térképezés, földrajzi(hely) nevek szerint. Az igen heterogén adatsorok alapján készítettem el a fajok magyarországi lelőhelytérképét a természetföldrajzi tájak alapján. Az összes példány adatsora a Pannon Intézetben vezetett magyarországi Eupitheciini fauna elektronikus „adatbankjában” van dokumentálva. A fajok állatföldrajzi besorolásánál Fazekas (1994), Hausmann (2001), Holloway & Nielsen (1999), Mironov (2003) munkáit vettem figyelembe, s kritikailag módosítottam a Varga et al. (2004) jegyzékben közölteket. A tanulmányban egy új grafikus módszerrel, a pixel- és vektorgrafikus rété
