Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok XVII. - Natura Somogyiensis 33. / Miscellanea 17. (Kaposvár, 2019)

Fazekas I.: Magyar Eupitheciini tanulmányok 10. Az Eupithecia linariata fajcsoport határozója, bionómiája és elterjedése Magyarországon (Lepidoptera: Geometridae)

Fazekas L: Magyar Eupitheciini tanulmányok 10..

39

gek átfedésével mutatom be a fajok jellegzetes számymintázatát (vő. 18-21. ábra) a CorelDRAW 2018 program adta lehetőségek felhasználásával. Az eredeti színes képeket előbb átalakítom szürkeámyalatos képekké, majd ebből vektorgrafikus képeket készítek, végül a rétegeket egymásra helyezem. Evvel a módszerrel teljesen kiküszöbölhető az emberi rajzolás szubjektivitása, s jól kiemelhet, a taxonok specifikus azonosító bélyegei.

Az Eupithecia linariata fajcsoport magyarországi fajainak határozója Imágó (1-8. / 18-21. ábra)

1 (2) Az elülső szárnyak (esz.) fesztávolsága 14-23 mm. Az esz. szélesebb, az apex

lekerekítettebb, a külső szegély enyhén homorúbb, mint az E. pulchellata fajé. Az alapszín okkeres, a tőtér tővonala rendszerint hiányzik, a tőfolt rozsdabarna. A középtér szalagja széles majdnem merőleges a costa-ra. A szegélytér szalagjai, foltjai többnyire élesek. Az esz. fonákja szürkésbama, a keresztszalagok és a nyílfoltok határozottak...................................................................................................E. linariata

2 (3) Az esz.-ak fesztávolsága 18-24 mm. Nagyobb faj. Az esz. keskenyebb, mint előző

fajé, a külső szegély domború. A tőtér tővonala többnyire mindig látható. A középtér szalagja keskenyebb a costa előtt enyhén ívelt. A hátulsó szárny (hsz.) keresztszalagjai élesebbek, mint a E. linariata és az E. pyreneata fajoké pedig erősen elmosódnak ..........................................................................................................................................E. pulchellata

3 (4) Az esz.-ak fesztávolsága 15-19 mm. Az előző fajoknál kisebb. Igen hasonlít az E.

pulchellata fajhoz, de a szárnyak rajzolati elemei elmosódottabbak, középtere világosabb, a nyílfoltok jobban kiemelkednek. A szárnyak fonákja sötétebb, mint az E. pulchellata fajé. Az E. laquaearia számyfonákján alig látszanak a számyfelszínek szalagjai ......................................................................................................E. pyreneata

4 (3) Az esz.-ak fesztávolsága 15—19 mm. Az alapszínben kevés az okker, inkább szürkésbama. A középtér az összes faj közül a legvilágosabb, a keresztszalagok határai igen elmosódhatnak, a sejtfolt nagy, hosszúkás; a fonákon az erezet olykor erősen pikkelyes, a sejttér világosabb, mint az E. pyreneata fajé...................E. laquaearia 5

5 genitália (9-13. ábra)

1 (2) A valva enyhén, egyenletesen nyújtott, az apex lekerekített, Az uncus két ágú, az

aedeagus vaskosabb, mint a fajcsoport többi tagjáé, s cornutus erőteljes, apikálisan kiszélesedő. A 8. stemit villásan kétágú, az ágak egyenesek, bazálisan széles, oldalt lekerekített.....................................................................................................E. linariata

2 (3) A valva lemeze szélesebb, mint az E. linariata fajé, az uncus ágak rövidebbek, az

aedeagus comutus-a vékony, hosszú, kinyúlik az aedeagus köpenyéből. A 8. stemit hosszabb és szélesebb, az ágak apikálisan enyhén befelé hajlanak... E. pulchellata

3 (4) A valva igen hasonlít a pulchellata-éhoz, de valamivel rövidebb és keskenyebb, az

uncus ágai vékonyabbak. Az aedeagus-ban a comutus szinte annak teljes hosszúságában végig ér, majdnem egyenletesen széles. A 8. stemit ágai enyhén kifelé íveltek ............................................................................................................................................E. pyreneata

4 (3) A valva apexe kissé kihúzott, ventrálisan homorú. A conus recti a fajcsoportban a

legvékonyabb és a leghosszabb. Az aedeagus apró, a comutus alapja széles, apexe elkeskenyedő, hossza kb. az aedeagus 2/3-a.........................................E. laquaearia