Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok XVI. - Natura Somogyiensis 32. / Miscellanea 16. (Kaposvár, 2018)
Uherkovich Á. - Nógrádi S.: A tegzesek (Trichoptera) kutatásának eredményei a Dráva hazai vízgyűjtőjén az elmúlt negyven évben
38 Natura Somogyiensis Rövid kutatástörténet Először Újhelyi Sándor gyűjtött tegzeseket a területen a múlt század hetvenes éveiben, részben a Barcsi Tájvédelmi Körzet szervezett kutatása keretében, részben pedig a szombathelyi Savaria Múzeum által szervezett Őrség-kutatás programjában. Az első, területre vonatkozó publikációk is az ő nevéhez fűződnek (Újhelyi 1981a, 1981b). Szerzők a nyolcvanas évek eleje óta folytattak intenzív kutatásokat a vízgyűjtőn. Ezek eredményeit több publikációban adták közre. Elsőként a Barcsi TK volt vizsgálatuk tárgya (Nógrádi 1985a), később ezt kiterjesztették a Dráva mentére (Uherkovich, Nógrádi 1992b, Uherkovich 2005), valamint az Őrségre is (Uherkovich, Nógrádi 1992a). A Mura és Kerka vízrendszerét ugyancsak tanulmányozták (Nógrádi, Uherkovich 2002b), ugyanígy a Mecsek délnyugati, a drávai vízgyűjtőhöz tartozó részét is (Uherkovich, Nógrádi 2006). A Zselicben végzett gyűjtőmunka kiterjedt ehhez a vízgyűjtőhöz tartozó dél-zselici vidékre is (Nógrádi, Uherkovich 1990). Kisebb, itt most fel nem sorolt (de az irodalomjegyzékben szereplő) cikkek ugyancsak ismertettek előfordulási adatokat a vízgyűjtőről. A Dráva vízgyűjtőjén kívül az ország számos más vizét illetve tájegységét is kutatták a szerzők, ezek eredményeit itt nem részletezik. Anyag és módszer Módszerek Nappali hálózás segítségével elsősorban a nappal aktív fajokat gyűjtöttük. Az aljnövényzet vagy a vízparti cserjék, belógó lombozat hálózásával ugyanakkor az éjjel aktív, nappal itt pihenő imágókat is fogtuk. Tipikusan nappali aktivitású fajok: Brachycentrus subnubilus, Oligostomis reticulata, Lithax obscurus, Hagenella clathrata, ez utóbbi néha fényre is repül. Mind fajok, mind pedig a példányok számát tekintve a legeredményesebb gyűjtési módszer a fényen történő gyűjtés. Személyes gyűjtésnél - amelyet általában „lámpázásnak” neveznek a rovarászok - többnyire 230 V 125 vagy 250 wattos higanygőzlámpa a fényforrás, ezeket általában hordozható áramfejlesztő látja el árammal. Az éjjel aktív tegzesek pozitív fototaxisát használjuk ki ezzel. Egy-egy ilyen lámpázás során kedvezőbb esetekben akár 30-40 faj is megjelenik a gyűjtőlepedőn, a beérkező példányok száma olykor több tízezerre tehető. Két gyűjtő 3-4 óra alatt legfeljebb 3-4000 példányt tud eltenni és konzerválni a későbbi feldolgozás számára. Sokszor felkeresett helyek személyes éjjeli gyűjtés céljából: Drávapalkonya, Vejti, Drávasztára, Pécs-Deindol, Hetvehely, Szentborbás, Barcs (Rinya-Ó-Dráva), Vízvár, Bélavár, Somogyudvarhely, Őrtilos, Muraszemenye, Kerkaszentkirály, Kercaszomor, Magyarszombatfa. Az összes gyűjtőhelyet az 1. táblázat tartalmazza. Az automata fénycsapdák egy-egy éjszakai mintája általában kevesebb fajt illetve példányt tartalmaz, szakember jelenlétét nem kívánja. Működési ideje folyamatos lehet a teljes aktivitási időszakban (május-november), vagy legalábbis havonta 5-10 napon keresztül, ezért óriási mennyiségű anyagot eredményezhet. így például Szentborbáson, a Dráva-parton álló fénycsapda több mint húszezer, az őrtilosi - ugyancsak a Dráva partjára telepített csapda - pedig mintegy száztízezer tegzes imágót fogott. Emellett még Magyarszombatfán, Vízváron és Szentpéterfoldén - ez utóbbi az ÉRTI (Erdészeti Tudományos Intézet) kezelésében — volt fontosabb csapdánk. A csapdákban általában 80 wattos higanygőzlámpa világított. Hordozható fénycsapdát több helyen használtunk, rendszerint a személyes gyűjtés kiegészítésére vagy pedig önmagában is. Az áramfejlesztő közelségében különböző
