Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok XVI. - Natura Somogyiensis 32. / Miscellanea 16. (Kaposvár, 2018)
Uherkovich Á. - Nógrádi S.: A tegzesek (Trichoptera) kutatásának eredményei a Dráva hazai vízgyűjtőjén az elmúlt negyven évben
Uherkovich A. & Nógrádi S.: Tegzesek a Dráva hazai vízgyűjtőjén 39 (80 W, 125 W vagy 160 W) higanygőzlámpt használtunk. Áramfejlesztőtől és villamos hálózattól távol pedig alacsony feszültségű fénycsöveket alkalmaztunk a csapdákban, ezeket akkumulátorról tápláltuk. Lelőhelyek Számos lelőhelyen csak alkalmi gyűjtést végeztünk (amely egy-két faj kevés példányát eredményezte). Az anyag túlnyomó hányadát a rendszeresen felkeresett éjjeli gyűjtőhelyeken gyűjtöttük be, illetve a telepített fénycsapdák anyagai között találtuk. Több helyen állt fénycsapda, igen jelentős faj- és egyedszámú anyaggal, több ezer, több tízezer vagy esetleg százezret is meghaladó mennyiségű feldolgozott tegzessel. Az előző bekezdésekben a legfontosabb, rendszeres mintavételi helyünket megemlítettük. Az eredeti feljegyzésekben az itt közöltnél kissé részletesebb lelőhelyi feljegyzések voltak, ezek közül az azonos település határában lévő, egymástól legfeljebb néhányszáz méterre fekvő, hasonló biotópban lévő lelőhelyet összevontunk. A lelőhelyek elnevezését és földrajzi koordinátáit (legközelebbi fokpercre kerekítve) az 1. táblázat sorolja fel. Gyűjtemény, dokumentáció Gyűjteménybe került lehetőség szerint minden lelőhelyről, az összes fajból több-kevesebb példány. A fénycsapdák számtalanszor ismétlődő, tömeges fajai példányainak csak egy kisebb részét őriztük meg. A gyűjteményi anyag legnagyobb részét a pécsi Janus Pannonius Múzeumban és a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban őrzik. Reprezentatív anyagok kerültek a Naturmuseum Senckenbergbe (Frankfurt a/M.), a Smithsonian Institutionba (Washington), Hans Malicky (Lunz am See) gyűjteményébe és a budapesti Magyar Természettudományi Múzeum Állattárába. A gyűjteményi példányok túlnyomó részét alkoholos fiolákban konzerváltuk (izopropil- vagy etilalkohol); a tűzött, montírozott példányok száma csekély, ezeket a Janus Pannonius Múzeumban őrzik. A szerzők saját gyűjteményt nem tartanak fenn. A teljes feldolgozott anyag elsődlegesen a szerzők kézzel írt terepnaplóiban található, amelyek jelenleg még saját birtokukban vannak. Az adatok a kilencvenes évek második felétől - visszamenőleg is - a szerzők adatbázisába kerültek, de ugyanezen adatokat átadták a linzi természettudományi múzeum adatbankjának (ZOBODAT) - ahol bizonyos feltételekkel hozzáférhetők -, illetve a nemrég megjelent Distribution Atlas of Europaean Trichoptera (Neu et al. 2018) adatbázisa illetve nemrég megjelent nyomtatott verziója részére is. Eredmények Ebben a fejezetben az egyes fajokra vonatkozó irodalmi forrásokat, valamint az eddig nem közölt adatainkat adtuk közre. A lelőhelyek közül több, hasonló élőhelyen lévő, egymáshoz közel (t. k. 1 km-en belül) fekvőt összevontuk. Ezt a tényt is megadtuk az 1. táblázatban, annak 7. oszlopában. Ugyanebben a táblázatban jeleztük azokat az irodalmi forrásokat, amelyek az adott lelőhelyre (illetve lelőhely-csoportra) vonatkoztak. A lelőhelyek koordinátáit egész percre kerekítve adjuk meg (az eredeti adatbázisokban ezek másodperc pontossággal szerepelnek), és ugyancsak megadtuk a régebben is használt UTM gridet. A munkáinkban korábban használt rendszertani beosztást és nevezéktant követjük, ahogy egyébként az európai „Atlaszban” is szerepelnek az egyes fajok illetve családok (Malicky 2004).
