Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok XII. - Natura Somogyiensis 27. (Kaposvár, 2015)
Józan Zs.: Alkalmi darázs (Hymenoptera: Aculeata) asztaltársaságok levéltetűvel fertőzött fákon
94 Natura Somogyiensis Magyarországon nagyon ritka. Különösen a Rh. austriacum 17 előfordulása volt meglepő. Ezek levéltetveket zsákmányolnak, nem legyeket, mint a többi Crabronini faj. (9. táblázat). A Larrini tribusból mindössze három Tachysphex faj került elő. A T. tarsinus 13 felvételi helyen került elő. A másik két faj szereplése jelentéktelen. A Tachysphex fajok talajban készítik fészkeiket és sáskalárvákat zsákmányolnak lárváik számára. A T. tarsinus gyakran fészkel vályogfalakon és sárhabarccsal készült téglafalakon. A tetves hárs- és őszibarackfák többnyire ezekhez közel vannak. Ez magyarázhatja a faj relatív gyakoriságát. Ez jellemző a Miscophus bicolor fajra is. A Nitela fajok levéltetveket zsákmányolnak, és öreg fák, fából készült épületelemek bogárjárataiban fészkelnek. Csekély egyed- számban kerültek elő. A Solierella compedita példányszáma már magasabb, a gyűjtési alkalmak mintegy egytizedében került elő. Apró poloskalárvákat zsákmányolnak. A Tiypoxylon fajokat sok helyen és nagy egyedszámban fogtuk. A T. clavicerum 90 felvételi helyen 500-nál több példányban került elő. A T. attenuatum fajt 68 alkalommal 200- nál több egyedszámban találtuk meg. A másik két faj már sokkal kevesebb hálózás során és példányban került a hálóba. Ezek a fajok többnyire növényi szárakban, korhadó fák megüresedett bogárjárataiban, de a T. figulus gyakran löszpartokon, vályogfalakban fészkel. E fajok ivadékaik számára pókokat bénítanak meg. (10. táblázat). A Pemphredoninae alcsaládból 35 került elő, ez a magyarországi fajok majdnem kétharmada (62 százalék). 25 faj a Pemphredonini tribusba sorolódik és hét nemet képvisel. A Spilomena fajok pajzstetveket zsákmányolnak, a több faj levéltetüt. A legnépesebb a Passaloecus és a Pemphredon 7-7 fajjal. A hazánkban megtalált Passaloecus fajok közül csak egy nem került elő hálózásaink során. A P. gracilis fajt találtuk meg legtöbb felvételkor és a legtöbb példányban. Ezt követi a P. corniger. Az átlagos példányszámuk egy-egy hálózásban nem haladta meg a kettőt. A többi öt összesített egyedszáma nem éri el a harmincat. E fajok között nagyon ritkák, sőt unikális előfordulásúak is vannak. Növényi szárakban építik fészküket (pl. málnaszár, nádtetők, stb.). A Pemphredon fajok közül kiemelkedik a P. lethifera, 61 felvételben 235 egyedét fogtuk. A P. inornata fele annyi esetben és mintegy 50 példányban került elő. Meglepő P. morio 13 előfordulása. Ezt a fajt régebbi lelőhelyi adatai alapján ritkának tartottuk. A 4 Diodontus faj előfordulásának száma - a D. luperus kivételével - jelentős. A D. minutus került elő a legtöbb esetben, de D. brevilabris példányszáma a legmagasabb. Ezek a fajok jellegzetes szereplői a szóban forgó alkalmi asztaltársaságnak. A D. minutus és a D. tristis nagyon gyakori vályogfalakon és löszpartokon. Itt kaparják ki a fészkjárataikat. A legkisebb termetű Crabronidae fajok az Ammoplanus fajok. Az előző fajokhoz hasonló módon fészkelnek, de nem levéltetveket, hanem tripszeket zsákmányolnak. Egy fajuk került elő, 11 esetben összesen közel 30 példányuk. A Polemistus abnormis Magyarországon ritka, a vizsgálati anyagban is csak színező elemként szerepel. A hazánk faunájában ismert mindhárom Spilomena fajt megtaláltuk gyűjtéseink során. Számottevő előfordulása csak a Sp. troglodytes fajnak van. A két magyarországi Stigmus faj sokkal jelentősebb az alkalmi asztalközösségekben. A S. pedulus egyedszáma megközelíti 240-et, de a S. solskyi fajé is a majdnem 90-et. Érdekességként megemlíthető, hogy csak e két faj esetében tapasztaltuk, hogy a nőstények száma meghaladja a hímekét. (11. táblázat.) A Psenini tribus fajainak száma 10. Ez a Magyarországon kimutatott fajok 43 százaléka. A Mimesa fajokat mindössze egyetlen példány képviseli. A Mimumesa fajok ugyancsak színező elemként jelentek meg a vizsgálati anyagban. E két nem fajai kabócákat visznek az ivadékaik számára. A Magyarországon megtalált 8 Psenulus fajból 6 került elő gyűjtéseink során. A P. pallipes a leggyakoribb, ezt követi példányszámban jóval lemaradva a P. fuscipennis. Lárváiknak e fajok is levéltetveket zsákmányolnak. Fészkeiket növényi szárakban helyezik el. Számukra a nádtetők ideális fészkelőhelyek. (12. táblázat.)
