Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok XII. - Natura Somogyiensis 27. (Kaposvár, 2015)
Józan Zs.: Alkalmi darázs (Hymenoptera: Aculeata) asztaltársaságok levéltetűvel fertőzött fákon
Józan Zs.: Alkalmi darázs asztaltársaságok 95 Az előkerült fajok példányszámai között jelentős különbség volt. A Lindenius pygmaeus armatus 1028 példánya került elő. Ez a teljes egyedszám egyhatoda. A második volt a Grossocerus podagrícus 706 példánnyal. A Trypoxylon clavicerum 517 és a Crossocerus elongatulus 355 egyedét fogtuk meg. Ezek a fajok a Crabroninae alcsalád- ba tartoznak. A Pemphredoninae alcsaládba sorolt Psenulus paüipes csak az ötödik helyre került 335 példánnyal. Hat faj egyedszáma 200-260 között található: Alysson spinosus (Bembicinae), Trypoxylon attenuatum (Crabroninae), Diodontus brevilabris, Diodontus minutus, Pemphredon lethifera, Stigmus pendulus (Pemphredoninae). Egy- egy példányban került elő 18 faj: Bembicinae 4, Pemphredoninae 5, Crabroninae 9. Faunisztikai értékelés A gyűjtött fajok lelőhelyi adatait a Duna-Dráva Nemzeti Parkról írott publikációban közöltük (Józan 1998) A Chrysididae fajok közül említést érdemlő ritkább fajok a Chiysis fulgida, Ch. indigotea és a Ch. marginata. A Hedychridium flavipes a Dél-Dunántúlon csak két lelőhelyen került elő (Somogyaszaló és Gamás). A Pompilidae fajok közül a Poecilagenia sculpturata a Duna-Dráva NP kutatása során került elő hazánkból Bélavár és Őrtilos környékén (Józan 1998). Később megtaláltuk Barcson, Hedrehelyen és Inkében is. Az Agenioideus nubecula régebben csak két lelőhelyről került elő (Móczár 1956). A szerző megtalálta Tihanyban, Zalahalápon, Hegymagason és Köveskálon. Papp Jenő gyűjtötte Pilisszántó és Németbánya környékén. Tetves hársfán pedig Kisasszondon fogtuk meg. A Harpactus tumidus első dél-dunántúli előfordulása Barcsról és Külső-Somogy három pontjáról - Szorosad, Felsőmocsolád és Lápafő - ismeretes (Józan 2006a). Az utóbbi években megtaláltuk Devecserben és Torvajon is. A Lestiphorus bicinctus ritka fajunk, a Dunántúl néhány pontján és Vámosmikolán került elő (Józan 2000, 2002). A Lestiphorus bilunulatus elsőként a szerző faunisztikai kutatásainak során került elő Magyarországon. Mintegy tucatnyi lelőhelyét ismerjük (Józan 1992c, 1995, 2000, 2002, 2006b). A Crossocerus acanthophorus első magyarországi példányai az 1980-as évek derekán kerültek elő (Józan 1989). Ezt követően Dél-Dunántúl és Bakony számos pontján megtaláltuk, sokszor éppen a tetűvel fertőzött fákon (Józan 1992a, 1992c, 1998, 2000). A Crossocerus palmipes hazánk területéről régebben hat lelőhelyét közölték (Móczár 1959). A szerző további négy helyen találta meg: Balatonszárszó, Somogyfajsz, Szülök és Vindomyalak. Az utóbbi helyen repült a mézharmatra. A Crossocerus walkeri nagyon ritka szitásdarázs, hazánkban csak Újszentmargitán és Somogysárdon gyűjtötték egy-egy példányát (Józan 2001). Az utóbbi helyen repült a mézharmatra. Az Ectemnius nigritarsus lelőhelyei az utóbbi évtizedekben váltak ismertté, zömmel a Dél-Dunántúlról (JÓZAN 1992b, 1995, 2003, 2007). A Rhopalum austriacum a múlt század közepén csak egy hazai lelőhelyről volt ismert (Móczár 1959). A szerző faunisztikai kutatásai nyomán 27 lelőhelyről került elő, zömmel a tetves fákról (Józan 1998, 2006b, 2007). A Rhopalum clavipes fajt mindössze 8 helyen találtuk meg, szintén túlnyomóan az előző fajhoz hasonló módon (Józan 1998, 2006b, 2000). A Tracheliodes curvitarsis régebben mindössze két lelőhelyről volt ismert (Móczár 1959). A levéltetves hársfákról történt gyűjtések során három helyen találtuk meg: Barcs, Vízvár és Zalakomár (Józan 2006c). A Diodontus brevilabris első példányait az 1980-as évek derekán találtuk meg. A következő évtizedekben egyre több helyen került elő, jellemzően a levéltetves fák lombozatán, néhol tekintélyes példányszámban. Eddig 181 helyen találtuk meg. Feltételezhető, hogy az
