Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok XII. - Natura Somogyiensis 27. (Kaposvár, 2015)
Józan Zs.: Alkalmi darázs (Hymenoptera: Aculeata) asztaltársaságok levéltetűvel fertőzött fákon
96 Natura Somogyiensis elmúlt negyed évszázadban a faj expanziója történt a Kárpát-medencében, ugyanis a Magyar Tetmészettudományi Múzeum régi anyagában nem találtuk meg e faj példányait (Józan 2006b). A Passaloecus pictus csak tíz évvel ezelőtt került elő Magyarországon (Józan 2008). Az elsőként közölt két lelőhelyét (Kaposvár, Kaposszerdahely) követően megtaláltuk Hegymagason, Simontomyán, Somogyaszalóban és Szentbalázson. A Passaloecus vandeli négy példánya a levéltetves hársfákon került elő három belső-somogyi településen, ugyanazon a napon (Gige, Homokszentgyörgy, Lad). Ezek az első magyarországi lelőhelyei (Józan 2008). Összefoglalás A levéltetűvel fertőzött hárs- és őszibarackfákon változatos és fajgazdag darázsegyüttes tevékenykedik. Ez az asztalközösség csak alkalmi, hiszen a levéltetű gradáció nem rendszeres. Az 1990-es évek második-, és a 2000-es évek első részében ez gyakrabban történt, mint az azt követő időszakban. A gyűjtések a hagyományos építésű, régi épületekkel rendelkező falvakban volt eredményes. Itt nagyobb számban találhatók tömés- és vályogfalak, sárhabarccsal rakott és vakolatlan téglafalak. A melléképületek építésénél többnyire sok faanyagot használtak. Ezek kitűnő fészkelési lehetőségeket biztosítanak a terricol és xylicol fajoknak egyaránt. A növényi szárakban fészkelő (caulicol) állatok is megtalálják szaporodási lehetőségeiket a nádtetőkön, ruderális területek és szegélytársulások gyomnövényeinek szárában. Az urbanizáció, a modern építőanyagok alkalmazása sajnos a darázsfauna jelentős szegényedésével jár. A legjelentősebb család a Crabronidae. Ennek hat alcsaládja került elő a gyűjtések során. A legtöbb faj és példány a Crabroninae és a Pemphredoninae alcsaládban került elő. Az előbbinek kerekítve 3700, míg az utóbbinak 1980 példányát fogtuk meg. Az egy fajra jutó egyedszámban kicsi a különbség (Crabroninae 51, Pemphredoninae 56). A Crabroninae fajok túlnyomó része legyeket zsákmányol, kisebb része pókokat fog lárváik számára. A Pemphredoninae fajok döntő többsége pedig levéltetveket hord az ivadékbölcsőkbe. A mézharmatra legyek tömege repül, tehát mindkét alcsalád fajai az imágók és a lárvák táplálékát is megtalálhatják szóban forgó fákon. A zsákmányállatokhoz kötődő faj- és példányszám a 14. táblázatban látható. Az előkerült fajok között 14 ritka és 8 nagyon ritka fajt találunk. Irodalom Józan Zs. 1989: A Tihanyi Tájvédelmi Körzet fullánkos faunája (Hymenoptera, Aculeata), I. - Folia Musei Historico-Naturalis Bakonyiensis 8: 79-110. JÓZAN Zs. 1992a: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet fullánkos hártyásszámyú (Hymenoptera, Aculeata) faunájának alapvetése. - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 7: 163-210. Józan Zs. 1992b: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet fullánkos hártyásszámyú (Hymenoptera, Aculeata) faunájának alapvetése. - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6: 219-246. Józan Zs. 1992c: A Zselic darázsfaunájának (Hymenoptera, Aculeata) állatföldrajzi és Ökofaunisztikai vizsgálata. - Somogyi Múzeumok Közleményei 9: 279-292. Józan Zs. 1995: Adatok a tervezett Duna-Dráva Nemzeti Park fullánkos hártyásszámyú (Hymenoptera, Aculeata). - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 8: 99-115. Józan Zs. 1998: A Duna-Dráva Nemzeti Park fullánkos hártyásszámyú (Hymenoptera, Aculeata) faunája. - Dunántúlt Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9: 291-327.
