Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok IX. - Natura Somogyiensis 24. (Kaposvár, 2014)
Otártics M.Zs. - Juhász N. - Üst N. - Farkas S.: Egy heterogén erdőállomány avarlakó szárazföldi ászkarák-közösségeinek (Isopoda: Oniscidea) összehasonlítása
Otártics et al.: Avarlakó szárazföldi ászkarák-közösségek 65 analízis Shannon-Wiener diverzitási index, Rényi-féle diverzitási rendezés) (Tóthmérész, 1996, 1997). A közösségek hasonlóságát Sorensen-index segítségével hasonlítottuk össze (Southwood 1984). Eredmények és értékelésük A hat mintavételi helyen, 11 mintavétel során összesen 10 szárazföldi ászkarák faj 8769 példánya esett a csapdákba (3. táblázat). A hat mintavételi hely eredményeit összesítve a közönséges erdeiászka (P. politus) bizonyult domináns fajnak, mely az összes gyűjtött egyed 80,21%-át adta. Ez a tipikusan erdőlakó faj (Grüner 1966) Közép- Európa délkeleti területein, valamint Délkelet-Európában elterjedt. Németország keleti részétől Romániáig fordul elő (Schmalfuss 2003). Korábbi vizsgálatok szerint is dunántúli tölgyerdőink domináns ászkarák faja (Farkas 2007, Hornung et al. 2008). A faj nem csak tömegességével, hanem gyakoriságával is kiemelkedett, mert mindegyik mintavételi helyen előfordult. Magasnak bizonyult még a P collicola aránya is (12,77%), melynek egyedei szintén előkerültek valamennyi vizsgált élőhelyen. Schmölzer (1965) Európa faunáját feldolgozó munkája Csehországból, Ausztriából és Magyarországról ismert fajként írja le. Újabb adatok alapján Magyarország egyik leggyakoribb ászkája (Farkas 2007, Hornung et al. 2008). Különböző erdőkben, mocsarakban és szinantróp élőhelyeken egyaránt előfordulhat (Farkas 2004b, 2005, 2006). Kiemelkedő volt még a közönséges márványosászka (71 rathkii; 4,56%), valamint a lebenyes ászka (71 3. táblázat: A gyűjtött fajok listája, összesített egyedszáma és természetességi státusza a mintavételi helyeken. (1: Akác 1; 2: Akác 2; 3: Fenyves; 4: Tölgyes tető; 5: Tölgyes alja; 6: Tölgyes tópart; G: generalista, DF: degradált élőhelyeket kedvelő, gyakori, NF: természetes élőhelyeket kedvelő, gyakori) 1 2 3 4 5 6 T /. Haplophthalmus danicus (Budde-Lund, 1879) 22G 2. Hyloniscus riparius (C. Koch, 1938) 3 19 33 1 G 3. Trichoniscus provisorius (Racovitza, 1908) “ 1G 4. Porcellio scaber (Latreille, 1804)1* DF 5. Porcellium collicola (Verhoeff, 1907) 58 78 240 71 639 34 G 6. Protracheoniscus politus (C. Koch, 1841) 586 886 1802 1141 1731 888 NF 7. Trachelipus nodulosus (C. Koch 1838) 1 2 22G 8. Trachelipus rathkii (Brandt, 1833) 18 112 193 5 43 29 G 9. Trachelipus ratzeburgii (Brandt, 1833) 4 12 123 10 13 10 NF 10. Annadillidium vulgare (Latreille 1804)1 G
