Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok IX. - Natura Somogyiensis 24. (Kaposvár, 2014)
Otártics M.Zs. - Juhász N. - Üst N. - Farkas S.: Egy heterogén erdőállomány avarlakó szárazföldi ászkarák-közösségeinek (Isopoda: Oniscidea) összehasonlítása
66 Natura Somogyiensis ratzeburgii; 1,96%) egyedeinek aránya, mely mindkét faj esetében meghaladta az 1%-ot. A T. rathkii szintén a leggyakoribb hazai ászkák közé tartozik (Farkas 2004b, 2005, 2006, 2007; Hornung et al., 2008). Az állandóan nedves talajú, de áradáskor el nem öntött ártéri területek erdeiben és sűrű, aranyvesszős vegetációkban óriási példányszámban él (Farkas 1998). Az ártéri tölgyesekben és szinantróp élőhelyeken is jelen van, de alacsonyabb egyedszámban (Farkas 1999). A közép- és kelet-európai (Schmalfuss 2003) elterjedésü T. ratzeburgii erdőkedvelő, fenyvesekben, fűz-nyár ligetekben, tölgyesekben egyaránt előfordul. Tipikusan erdőlakó ászka, nem mutat preferenciát az erdő típusa iránt (Grüner 1966). A további hat faj egyedei 1% alatti aránnyal képviseltették magukat. Közülük a H. riparius fajt kell megemlíteni, mert egyetlen mintahely kivételével az összes többiben megtaláltuk. A H. riparius, T. provisorius és H. danicus életmódja és mikroélőhelye eltér a többi fajtól, mert ezek csak nedves talajban, korhadó növényi anyagokban maradnak életben és a laza avarban csak elvétve fordulnak elő. Ezért a talaj csapdákkal gyűjtött mintákból sokkal kisebb arányban kerülnek elő példányaik, mint amekkora mennyiségben ténylegesen jelen vannak az adott élőhelyen. Egyes szerzők ezért néha nem is veszik figyelembe e fajokat az értékelésnél (Judas és Hauser 1998). A gyűjtött fajok Hornung et al. (2009) rendszere szerinti természetességi besorolását a 3. táblázat tartalmazza. A hazánkban élő kilenc, generalistának minősített szárazföldi ászkarákfaj közül, melyek természetközeli és degradált élőhelyeken egyaránt nagy gyakorisággal fordulnak elő, hét faj a Községi-erdőből is előkerült. Egy faj a zavart élőhelyeket kedveli és országosan gyakorinak tekinthető. Mindössze két fajt találtunk, melyek a hazai természetes erdő társulásokra jellemzőek, de ezek is az országosan gyakori fajok közé tartoznak. A gyűjtött fajok 80 %-a generalista, vagy degradált élőhelyekre jellemző, gyakori ászka, így a Községi-erdő ászkafaunája természetvédelmi szempontból nem számottevő. Megvizsgáltuk, hogy kisebb térléptékben, a mintavételi helyeken is érvényesül-e az összesített mintánál tapasztalt közösségszerkezet. A P. politus minden élőhelyen dominánsnak bizonyult, aránya átlagosan 83%-ot tett ki. Szubdomináns fajokként sorrendben _ [ *jCoS* 1.05 « 1------------1 n - 6 6 2. ábra: A mintavételi helyek ászka együtteseinek hasonlósága Sörensen index alapján 1 - Akác 1; 2 - Akác 2; 3 - Fenyves; 4 - Tölgyes tető; 5 - Tölgyes alja; 6 - Tölgyes tópart
