Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
2. Irodalmi áttekintés - 2.1. Tápálálkozás-ökológiai vizsgálatok módszereinek áttekintése
Lanszki J: Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai 7 lyeztetett állatfajokon, továbbá védett állatok elpusztultan megtalált egyedeinek ún. post mortem, boncolásra alapozott vizsgálatában alkalmazzák. A gyomortartalom vizsgálat, a hullaték elemzéssel ellentétben, közvetlen információt ad a táplálék-összetételről, így a gazdálkodói körökben nagyobb lehet az elfogadottsága. A módszer hátránya, hogy szelektív (pl. járműgázolásból, vagy szezonális gyűjtésből származnak a minták), egy példány csak egy mintát ad, nem tervezhető előre a gyűjtés, a gyomorban különböző időt eltöltő maradványok emésztettsége különbözik, és különösen az üres gyomrok miatt szükséges a végbéltartalom vizsgálata is. E miatt a gyomortartalom vizsgálatokból levont mennyiségi következtetések hibákkal terheltek lehetnek. A minták tárolása költségesebb, például -20”C-on fagyasztva, vagy vegyszerekkel konzerválva történik (pl. 10%-os formalin pufferben; Cleary et al. 2009). A feldolgozás módszertanában is nagyok a különbségek, minden apró eltérés befolyásolhatja a kapott eredményeket. Például Cleary et al. (2009) borzok gyomortartalmát makrofrakció (nagyobb méretű táplálékmaradványok) érdekében 500 pm-es (0,5 mm-es) szitán, a mikrofrakció (mikroszkóp alatt vizsgálható táplálékmaradványok) kinyeréséhez 125 pm-es (0,125 mm-es) szitán mosták keresztül. Utóbbi szita lyukbősége elég finom ahhoz, hogy a gyűrűsférgek tűsertéi fennakadjanak. Mások (pl. Balestrieri et al. 2010) róka gyomrok vizsgálatához 1,5 mm-es lyukbőségű szitát használtak. Más vizsgálatokban a gyomortartalmat átmosás helyett aprólékosan átválogatták. Ez utóbbi módszert alkalmaztuk a vizsgálatainkban. A különböző vizsgálatok eredményei sok esetben nehezen hasonlíthatók össze az eltérő feldolgozási és számítási módok miatt. Napjainkban is újabb módszertani kísérletekben, vagy finomításokkal igyekeznek megtalálni a valós táplálék-összetételt legjobban megközelítő számítási eljárást. Fontos leszögezni, hogy nem jelölhető ki egyetlen „legjobb” módszer. A fajonkénti vizsgálatokat összegző, áttekintő táblázatok (mellékletek) táplálék-összetétel adatai is különböző számításmódokon alapulnak. Amikor az eredeti közlemény lehetővé tette, többféle számításmód eredményét is megadtam. A könnyebb eligazodás érdekében a gyakrabban alkalmazott táplálék-összetétel számítási módokról rövid magyarázatot adok. Előfordulási gyakoriság számításkor (Lockie 1959) az adott táplálékot tartalmazó hullatékok vagy gyomrok számát elosztjuk a hullatékok, vagy gyomrok teljes számával. Az adatokat százalékos előfordulási gyakoriság értékkel is megadhatjuk (S%, 1. melléklet). Relatív előfordulási gyakoriság számításkor (Lockie 1959), az adott táplálékelem előfordulási eseteknek a számát osztjuk az összes táplálékelem számával. Az adatokat ebben az esetben is megadhatjuk százalékos előfordulási gyakoriság értékkel (a továbbiakban E% rövidítéssel, 1. melléklet). Mindkét számításmód használható hullaték vizsgálatoknál (száraz és nedves technika alkalmazása esetén is) és gyomortartalom elemzéseknél egyaránt. Az összes számítási módszer közül a leggyakrabban alkalmazott gyakoriság számítások a kisméretű zsákmányállatokat felül-, a nagyokat alulreprezentálják (pl. Reynolds és Aebischer 1991, Rosalino et al. 2003). Például a róka gyakran fogyaszt rovarokat, ugyanakkor azok táplálékon belüli mennyiségi részesedése kicsi. Ezzel együtt is, az összefoglaló munkákban (pl. Goszczynski et al. 2000, McDonald 2002, Zalewski 2004 Clavero et al. 2003, Lozano et al. 2006) a százalékos relatív előfordulási gyakoriság számítást - igaz, szükségmegoldásként - előnyben részesítik a többivel szemben. Ezt a számításmódot a vizsgálatainkban alkalmaztuk, továbbá erre alapoztam a fajok forrásfelosztására irányuló összehasonlító vizsgálatot is. A térfogat számítási (vagy volumetrikus) módszerek alkalmazásához a Reynolds és Aebischer (1991) által javasolt eljárást ismertetem. E szerint, feldolgozás előtt a hullaték száraz súlyát lemérjük. Ezután a tűhöz vagy dróthoz rögzített hullatékot térfogatmérés érdekében mérőhengerben, víz alá süllyesztjük, a felszíni légbuborékokat
