Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
3. Hipotézisek és célkitűzések
Lanszki J: Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai 49 szó, továbbá a táplálék-átfedés alapján feltételezett versengés mértékét az élőhelyen bekövetkezett változások is befolyásolják. Ezért, tipikus agrárkömyezetben 1991 és 1999 között vizsgáltuk: 1) a terresztris ragadozók évszakos táplálék-összetételét és a táplálkozási szokásait; 2) a fajok közötti táplálkozási niche-átfedést, és 3) az élőhelyen bekövetkezett változásokkal összefüggő táplálék-összetétel és táplálék-átfedés változást. Egy éves kutatási programban vizsgáltuk (Lanszki és Nagy 2005) a Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület főként gyepeket (legelőt és kaszálórétet) magába foglaló területén a vörös róka és a nyest szezonális táplálék-összetételét, és táplálkozási niche- átfedését. Az aranysakálhoz kapcsolódó vizsgálataink is mezőgazdasági művelés alatt álló területekhez kötődnek, de a kutatás új iránya miatt a vonatkozó hipotéziseket külön fogalmazom meg. b) Erdei ragadozó emlős közösség fajainak táplálkozási szokásait és táplálkozási kapcsolatait feltáró vizsgálatok Ragadozó fajok összehasonlító értékelésében a ragadozók testmérete és a préda fajok tömege között szoros összefüggést mutattak ki; a nagyobb testméretű ragadozó általában nagyobb méretű prédával táplálkozik (Gittleman 1985, 1989, White et al. 1995, Cypher és Spencer 1998, Kitchen et al. 1999). Továbbá, az emlősök és madarak táplálkozási niche-szélessége gyakran pozitív összefüggést mutat a testtömeggel (Jarman 1974, Gittleman 1985, Marti et al. 1993, Brándle et al. 2002). Például, Európa déli és középső területein (Serafini és Lovari 1993, Brangi 1995, Padial et al. 2002) a kisebb testű nyest táplálkozási niche-e szűkebb, mint a vele közösségben előforduló nagyobb testű rókáé. A közösségekben az együtt élő ragadozó emlősök morfológiai sajátosságaiban és ökológiájában mutatkozó különbségek hozzájárulhatnak a táplálék- forrás felosztáshoz. Például a testméretek eltérnek. Az erdei ragadozó közösségben a legnagyobb tömegű (6-16 kg), zömök, erős testalkatú borzhoz képest a róka kisebb tömegű (4-7 kg), de a lábai hosszabbak; a kisebb menyétfélék közül a hermelin 0,2-0,3 kg-os és a nyuszt 0,6-2 kg tömegű, testalkatuk nyújtott (Gittleman 1985, Kruuk 1989, Corbet és Harris 1991, Clevenger 1994, Heltai et al. 2010). A testalkatbeli különbségeken túl, a nyuszt inkább éjszakai aktivitású, mint a róka, vagy a hermelin (Gittleman 1985, Harris 1986, Weber et al. 1994, Zalewski 1997, 2000,2001). A rókával ellentétben, a karcsú nyuszt alkatilag a fákon, bokrokon való vadászathoz is kiválóan alkalmazkodott, a hermelin pedig talajszinten (a nőstény rágcsálójáratokban is), hó alatti járatokban és bokrokon is képes a zsákmányát követni. A borz talajszinten táplálkozik (Kruuk 1989, Neal és Cheeseman 1996), a legkevésbé ragadozó életmódú fajunk. Hipotézisünk szerint (Lanszki és Horváth 2005, Lanszki et al. 2007), a táplálék összetételében, a zsákmányállat méretében és mikroélőhelyében jelentkező eltéréseknek elő kell segíteniük az erdei ragadozó közösség fajainak táplálkozási niche-elkülönülését; vagyis feltételeztük, hogy az egyes fajok eltérő zsákmány szerző szokásai teszik lehetővé a hosszú távú együttélésüket (Pulliainen 1981, Kurki et al. 1998). A vizsgálatokat két nagy kiterjedésű erdős területen, a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben és a Duna-Dráva Nemzeti Park részét képező Lankóci erdőben végeztük. Előbbi a Balaton és a Dráva közötti ökológiai hálózat ragadozó emlőseinek kapcsolatait kutató OTKA program részét képezte, utóbbi a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság koordinálásával működő, a Dráva folyó természeti értékeinek monitorozási programjához kapcsolódott.
