Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
3. Hipotézisek és célkitűzések
48 3. Hipotézisek és célkitűzések Hazánk európai viszonylatban ragadozó emlős fajokban gazdag ország (Bihari et al. 2007, Heltai et al. 2010). Ennek ellenére nagyon kevés vizsgálat irányult korábban a ragadozóink megismerésére. Ezt jól tükrözik a hazai természetvédelmi értékelési rendszerben (Báldi et al. 1995), az egyes fajok kutatottság alapján kapott pontszámai. A 0-tól 45-ig terjedő pontskálán 45 pont a kutatottság teljes hiányát jelzi. Az 1990-es évek első feléig a ragadozó fajaink besorolása az alábbi volt: hiúz és közönséges görény: 40, menyét: 38, farkas, nyuszt, hermelin és molnárgörény: 35, vadmacska, nyest, vidra: 30. Mindössze a róka pontszáma volt kedvező (15), de a listán az aranysakál nem is szerepelt. Az 1990-es évek elején elkezdett vizsgálataim idején még jóval kevesebb (hazai és külföldi) tapasztalat állt rendelkezésre a ragadozó emlős fajokról, a közöttük fennálló kapcsolatokról, és másfajta kérdések merültek fel a ragadozó emlősök életmódját illetően, mint a húsz évvel későbbi munkáim során. Ezért a hipotézisek és célkitűzések ismertetésekor szükségszerűen követek időrendi sorrendet és csoportosítok élőhely típusonként. Ez részben eltérés az eredmények ismertetésekor alkalmazott sorrendtől, ahol elsőként a fajonkénti és fajon belüli (intraspecifikus), ezután a tanulmányozott közösségek fajai közötti (interspecifikus) vizsgálataink tapasztalatait mutatom be. a) Mezőgazdasági művelés alatt álló területeken élő ragadozó emlős közösség fajainak táplálkozási szokásait és táplálkozási kapcsolatait feltáró vizsgálatok Ragadozó emlős közösségekben a fajok közötti táplálék és élőhely átfedést különböző európai élőhelyeken vizsgálták, például hideg égövi területeken (Lindström 1989, Erlinge 1969), mérsékelt övi lombhullató erdőben (J^drzejewski et al. 1989, Jijdrzejewska és J^drzejewski 1998), mediterrán bozóterdőben és mezőgazdasági területen (Ciampalini és Lovari 1985, Serafini és Lovari 1993), hegyvidéki erdőben (Brangi 1995), szigeteken (Clevenger 1995, Clode és Macdonald 1995), valamint tavak és folyók mentén (Wise et al. 1981). A vizsgálatunk kezdetén ember által átalakított élőhelyen (rurális környezetben) együtt élő ragadozó emlősök táplálék-összetételéről és táplálék-átfedéséről (Goszczynski 1986, Romanowski és Lesinski 1991), különösen Közép-Európából kevés eredmény állt rendelkezésre. Fonó körzetében, mezőgazdasági művelés alatt álló területen öt olyan ragadozó emlős (vörös róka, nyest, hermelin, borz és vidra) táplálék-összetételét és táplálkozási niche- átfedését vizsgáltuk, amelyek Európa nagyobb részén előfordulnak és Magyarország vizes élőhelyekkel, mezőgazdasági művelés alatt álló területekkel és erdőkkel tarkított mozaikos élőhelyeit is benépesítik. Közülük itt a négy terresztris ragadozó táplálkozási szokásaira irányuló vizsgálatokat ismertetem, mert a vidrára vonatkozó tapasztalataim máshol (pl. Lanszki 2009) szerepelnek. Kutatásunk hipotézise az volt (Lanszki et al. 1999), hogy ember által átalakított, mezőgazdasági művelés alatt álló területen a ragadozók közötti versengés mértéke időszaktól (évtől és évszaktól) függően különbözik. Feltételeztük, hogy a táplálkozási válaszok attól függően is eltérnek, hogy táplálék specialista, vagy generalista fajról van
