Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
2. Irodalmi áttekintés - 2.2. Ragadozó emlős fajok táplálkozási szokásainak jellemzése és kutatottsága
36 Natura Somogyiensis hó takarásában keresi táplálékát. Ebben közrejátszik, hogy a hermelintől eltérően bundája nálunk télen is vörhenyes-bama. Zsákmányszerző útjain rövid, 12-30 centiméteres ugrásokkal halad, közben időnként felegyenesedve figyel. Szokatlan zajok észlelése esetén is a hátsó két lábára áll és másodpercekig mozdulatlanul, vagy csak a fejét mozgatva fürkészi környezetét. A naponta bejárt vadászútja kb. 2 km, amit rádióadóval ellátott állatok követésével mértek le. Téli pihenőt nem tart, vagyis egész évben aktív. A téli túlélést szolgálja, hogy a zsákmányból (pockokból, apró énekesmadarakból) a hideg időszak beköszöntével készletet halmozhat fel (King 1990), melyből a nagy hidegek idején fogyaszt. A prédát hang alapján keresi, becserkészi, majd lerohanja, és a menyét- félékre jellemző nyakszirtharapással ejti el. Előszeretettel készíti fűszálakkal bélelt fészkét a fák talaj közeli odvábán, vagy vakond, rágcsálók földalatti elhagyott járatában. Előfordul, hogy fészkét majorokban, vagy ritkán lakott, nyugalmas emberi településeken, szalmakazlakban, kő-, vagy farakásokban alakítja ki, ahol kölykeit zavartalanul nevelheti. Párzása főként február-március hónapokra esik, bár az év során végbemehet bármikor. Vemhességi ideje 33-37 nap, alomszáma 4-12. A kicsik kb. 2 hónapos korukig szopnak, de már a második hét után szilárd táplálékot is fogyasztanak. A kölykök nyolc hetes koruktól kijárnak a fészekből, a családtól történő elválás pedig már a harmadik hónapban megtörténik. Az idősebb nőstények évente akár 2-3 alkalommal is kölykezhet- nek. Élettartama rövid, mindössze néhány év, bár az állomány 50-80%-a egy évnél fiatalabb (King 1990). Populációsűrűsége és reprodukciós sikere is függ a rágcsálók állományának hullámzásától ( „r” stratégista sajátosság). Rágcsálókban gazdag években nagyon magas szaporodási sikert ér el, amit az is elősegít, hogy a ragadozó emlősök többségétől eltérően a szoptató nőstény is lehet vemhes. Ugyanakkor rosszabb években kevés utódot hoz világra és nevel fel (King 1990, 10. melléklet). A menyét fő táplálékát kisrágcsálók alkotják, nyílt területeken főleg Microtus fajok (Tapper 1976, 1979, King 1990, Sidorovich 1997, McDonald et al. 2000), erdei területeken erdei pocok (Sidorovich 1997, J^drzejewska és J^drzejewski 1998), míg Uj-Zélandon, ahol a menyét betelepített faj, a szintén idegenhonos házi egér (Mus sp.) fő predátora (King et al. 1996). A vándorpatkány egyik fő ellensége. A Nagy-Britanniában végzett vizsgálatok szerint (12. melléklet), a kisemlősök mellett jelentős lehet a madár és a tojás evése (Howes 1977, Tapper 1976, 1979, King 1990), és/vagy a nyúlfogyasz- tása (Day 1968, King 1977, Tapper 1979). A többféle táplálék változatos vadászati technikákra utal. Ugyanakkor az európai kontinensen meglehetősen egyhangú az étrendje, 84% felett alakul a kisemlősök fogyasztási aránya (12. melléklet). Ritkán ejt zsákmányul rovarokat, kétéltűeket és hüllőket, nagyon ritkán fogyaszt dögből és növényeket, és a vizsgálatok szerint nem táplálkozik háziállatokkal (12. melléklet). A nagy méretbeli különbség ellenére képes zsákmányul ejteni a hörcsögöt, a pézsmapockot, a vándorpatkányt és az üregi nyulat is. A menyét hazánk egyik legközönségesebb, stabil állományú emlős ragadozója (Heltai et al. 2001, 2010). Az egyetlen hazai ragadozó emlős faj, amelynek a jogi helyzete a vizsgált időszakban rendezetlen volt, nem állt természetvédelmi oltalom alatt, és/vagy engedéllyel lehetett vadászni. Feltételezett vadgazdálkodási és természetvédelmi jelentősége ellenére a menyét táplálkozási szokásait korábban csak Európa más régióiban tanulmányozták, bár valójában csak a brit szigeteken és Fehéroroszországban vizsgálták kiterjedtebben, és csak néhány további országban fordítottak rá figyelmet. A menyét táplálék-összetétele a Pannon életföldrajzi régióban az Országos Emlős Ragadozó Monitoring program 1998-as indulásakor ismeretlen volt.
