Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)

2. Irodalmi áttekintés - 2.2. Ragadozó emlős fajok táplálkozási szokásainak jellemzése és kutatottsága

Lanszki J: Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai

37

Közönséges-, vagy házi görény (Mustela putorius Linnaeus, 1758)

A hazai nevezéktanban közönséges görény (pl. Faragó 2002, Heltai et al. 2010; a továbbiakban ezt használom), vagy házi görény (pl. Bihari et al. 2007) néven is szereplő faj Európa jelentős részén előfordul, de hiányzik Skandinávia északi területeiről (a hideg égövről), Írországból, továbbá a mediterrán szigetekről és a Balkán félsziget nagyobb részéről. Kedveli a síkvidéki élőhelyeket, az erdőszegélyeket, a homokdűnéket, a folyóvölgyeket. Több helyen is erős terjedését tapasztalják, amit az enyhe telekkel és a földhasználatban bekövetkező változásokkal magyaráznak (Mitchell-Jones et al. 1999). Egyedsürűsége gyakran alacsony (1/1000 ha), de a legjobb élőhelyeken ennek öt-tízszerese is lehet Weber (1988, 1989). Lódé (1997) 18 görénypopulációra kiterjedő táplálékanalízisének eredményei alapján kiemeli, hogy a faj a generalista táplálkozási stratégiájával kiválóan tud alkalmazkodni Európa középső területeinek változatos élőhelyeihez. Élőhely választásában generalista, gyakorlatilag minden alföldi és dombvidéki élőhelyen előfordulhat. A zárt erdőterületeket és a nagy kiterjedésű, de egynemű élőhelyi foltokat kerüli. Kedveli a különböző típusú élőhelyek szegélyeit, a folyóvölgyeket és általában a vizes élőhelyeket (Blandford 1987, Mitchell-Jones et al. 1999). Közép- Európában sűrűsége erősen függ a hörcsög jelenlététől. Elsősorban télen, gyakran megjelenik lakott területeken, tanyákon. Az ember közelségét is keresi (Lovassy 1927, Vásárhelyi 1958), innen eredhet a „házi” elnevezés, de általánosan elterjedt fajsokféle élőhelyen előforduló faj (Heltai 2002). A közönséges görény tipikus menyétféle, nyújtott, rugalmas testű ragadozó. Szürkületben kezd vadászni és csaknem egész éjszaka aktív. Mozgáskörzete néhány tíztől, néhány száz hektárig terjed, egyetlen nap alatt akár öt kilométert is megtehet (Baghli és Verhagln 2004). Területét vizelettel, hullatékkal és anális mirigyének váladékával jelöli. Vadászterülete átfedheti a hasonló testméretű és életmódú nyestét, de elkerülik egymást. Táplálékát elsősorban a talajszinten keresi, de jó úszó és fára is mászik. Fészke pajtában, kő- és farakás között, hörcsög járatában, róka kotorékában is lehet. Nyújtott, rugalmas teste lehetővé teszi a patkány, vagy az üregi nyúl járataiban való gyors mozgását. Jó ásóképességgel rendelkezik, lábai rövidek, karmai hegyesek. Szemlencséje adaptálódott az üreglakó fajok elfogásához, vagyis közeire élesen, távolra mozgást és körvonalakat lát. Szaglása és hallása fejlett. Későbbi zsákmányválasztását alapvetően befolyásolja, hogy az anya milyen táplálékot hord a kölykök számára, ugyanis - tanulási folyamat eredményeképp - később az lesz a fő táplálékuk (Blandford 1987). Kotorékába sok zsákmányt, például békákat halmozhat fel, de a nyesttel ellentétben, általában nem öl többet, mint amit el tud hordani. A két ivar külön él, és csak a párosodási időszakban keresik egymás közelségét. A párzás (pacsmagolás) fő időszaka február és március, de augusztusig is elhúzódhat. A vemhességi idő 41-43 nap, a nőstény az átlagosan 4-6 kölyökből álló almot egyedül neveli. Növekedésük és fejlődésük gyors, három hónapos kortól kezdenek önállóvá válni. Ivarérettségüket a következő szaporodási időszakra, 9-10 hónaposán érik el. A görény anya az első alom esetleges elvesztése után 2-4 héttel újra párosodásra kész, és legkésőbb nyár végén, ősz elején „sarjú” almot hozhat világra és nevelhet fel (Blandford 1987). További részletek magyar nyelven az alábbi munkákban olvashatók: Faragó (2002), Heltai et al. (2010).

A közönséges görény tápláléka az élőhelytől függően változatos. Fő táplálékai egyaránt lehetnek kisemlősök, nyulak, kétéltűek, apró madarak, de hüllőket, baromfiféléket, szárnyas apróvadat és ízeltlábúakat is zsákmányolhat, illetve fogyaszt dögökből és gyümölcsökből is (13. melléklet). Angliai vizsgálatban üregi nyúl dominanciájú táplálékot írtak le (Birks és Kitchener 1999). Az egyik wales-i vizsgálatban (Walton 1968) a kisemlősök hiányoztak a táplálékából, ekkor pl. a hüllők, a halak és a gerinctelenek