Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
2. Irodalmi áttekintés - 2.2. Ragadozó emlős fajok táplálkozási szokásainak jellemzése és kutatottsága
Lanszki J: Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai 29 re - nem adaptálható minden eredmény. A nyuszt napi vadászútja tíz kilométer hosszúságú is lehet az átlagosan 1,5-2,2 km2-es mozgáskörzetén belül (Zalewski et al. 1995). Főként éjszaka és szürkületben aktív, a vadászútjáról napkelte után egy-két órával tér pihenőhelyére (Zalewski 2000, 2001). A sötétben való vadászatot éjszakai látásán túl, hosszú tapintó-, vagy szinusz szőrök is segítik, melyek a pofarészen, az állón, a szemek körül és a mancson egyaránt megtalálhatók. A Bialowieza-i erdőben végzett vizsgálat szerint (J^drzejewski et al. 1993), a zsákmányszerzés az esetek 90%-ában rágcsálókra irányult, és az esetek mindössze harmadában volt sikeres. Ugyanezen a területen végzett rádiótelemetriás vizsgálat szerint, a nyuszt évente 150-200 különböző pihenőhelyet használt (Zalewski 1997a). Erre leggyakrabban faodvakat, vagy talaj közeli odvakat, ritkán madárfészkeket választott (Zalewski 1997b). A hím poligám, területén belül két- három nőstény is élhet. Párzási időszaka júliusra és augusztusra esik, a kölykezés március végétől májusig lezajlik. Vemhessége a hosszú embrionális diapauza miatt tart 8-9 hónapig. A megtermékenyült petesejtek csak a beágyazódásukat követően, a vemhesség utolsó 30 napjában fejlődnek (Johnson et al. 2000). Ezzel a szaporodási stratégiával az anya úgy „időzíti” a kölykezését, hogy a növekvő kölykök számára bőséges táplálék álljon majd rendelkezésre. A felnevelésben a hím nem vesz részt. A fiatalok nyár végéig, ősz elejéig az anyjuk mellett maradnak, ezután önállóan szerzik táplálékukat. A nyuszt táplálkozását Európa számos területén vizsgálták, így táplálék-összetétele viszonylag jól ismert (8. melléklet). Európa északi területein a ragadozók növelik az alternatív zsákmányfajok (pl. nyulak, fajdfélék, mókus) fogyasztásának gyakoriságát a fő zsákmányállat típus (a pockok) sűrűség csökkenésekor (Angelstam et al. 1984, Marcström et al. 1988, Zalewski et al. 1995, Pulliainen és Ollinmáki 1996, Helldin 1999). Délebbre, így pl. Lengyelország középső területein a nyuszt (és a nyest) a kisem- lősöket nyáron és ősszel gyümölcsökkel, télen és tavasszal madarakkal egészítette ki (Goszczynski 1986). Fő táplálékát tehát kisemlősök alkotják, ezen belül az erdei pocok a fő zsákmánya (Zalewski 2004). Tekintettel arra, hogy a nyuszt talajszinten és a fák lombkoronájában is sikeres vadász, fontos predátora a kisrágcsálóknak (Goszczynski 1977), alkalmanként a madaraknak és a mókusnak (J^drzejewska és J^drzejewski 1998). A kisemlősök mellett számos más táplálékon is él, amelyek fogyasztási aránya időszakosan a kisemlősök fogyasztását felülmúlhatja. Európa különböző területein ugyanazokat a táplálék típusokat, így kisemlősöket, elhullott nagytestű emlősöket, madarakat, gerincteleneket és növényeket fogyasztja a nyuszt, csak azok részesedésében vannak eltérések. Skandináviában végzett vizsgálatok szerint a nyuszt fő táplálékát kis- rágcsálók alkották; étrendjében előfordult mókus, rovarevő emlősök, továbbá madarak, gyümölcsök és döghús is (Pulliainen 1980, 1982, Storch et al. 1990, Pulliainen és Ollinmáki 1996, Helldin 2000). Nagy-Britanniában és Írországban (McDonald 2002, 8. melléklet) a nyusztok gyakran egészítették ki a kisemlős táplálékukat gerinctelenekkel, köztük földigilisztával. Fehéroroszországban a nagyvad tetemek (Sidorovich 1997, Sidorovich et al. 2005), Oroszországban a madarak bizonyultak fontos kiegészítő tápláléknak (Tumanov és Smelov 1980). Európa északi, és középső területein tehát a fo táplálékot jelentő kisemlősök időszakosan rendelkezésre álló készletétől függ leginkább a kiegészítő táplálékok fogyasztási aránya. Lengyelország erdeiben tavasszal és nyáron a madarak, ősszel és télen nagyemlősök (tetemei) jelentettek számára kiegészítő táplálékot (Goszczynski 1986, Jldrzejewski et al. 1989, 1993, J^drzejewska és J^drzejewski 1998). Júniusban a madárfogyasztás elérte a 37%-ot, a rágcsálófogyasztás ekkor volt a legkevesebb és októberben a legtöbb, a növényfogyasztás júliustól októberig bizonyult számottevőnek (Jejdrzejewski et al. 1993, JijDRZEjewska és J^drzejewski 1998). Vizsgálatok szerint a nyuszt előnyben részesíti a farkas és hiúz által elejtett állatok maradványait is, de elkerüli a betegség, illetve alultápláltság miatt elpusztult nagyvad
