Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
2. Irodalmi áttekintés - 2.2. Ragadozó emlős fajok táplálkozási szokásainak jellemzése és kutatottsága
Lanszki J: Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai 17 magas tápanyagtartalmú hulladékok (pl. élelmiszerek) jól emészthetők, ezért a maradványaik nem, vagy csak nyomokban mutathatók ki Viszonylag gyakori hulladékfogyasztást (turisták által hátrahagyott ún. „kávéházi hulladék”, pl. nejlon, műanyag pánt, flakon kupakja, üvegcserép) említ izraeli vizsgálata alapján Macdonald (1979), de eseti hulladékfogyasztásról több tanulmányban is beszámoltak, pl. Tanzániában (Lamprecht 1978), Indiában (Mukherjee et al. 2004), Bangladesben (Jaeger et al. 2007), Izrael mezőgazdasági művelés alatt álló területén (Borkowski et al. 2011, saját vizsgálatok), Horvátországban (BoSkovic et al. 2010). Saját vizsgálataink szerint, Görögországban, a tenger árapályzónájában partra vetődött uszadékból is táplálkoznak a sakálok. Szeméttelepen, néhány négyzetméternyi területen egyidejűleg mintegy 30 sakált figyelt meg Macdonald (1979) és hasonló megfigyelések Indiából is ismertek (Jhala és Moehlman 2004). Ezt azt jelzi, hogy egynél több csoport is képes a koncentrált táplálékforrások akár egyidejű hasznosítására. Az eddig vizsgált magyarországi sakál hullaték mintákban - amelyek főként természetes táplálékban gazdag, mezőgazdasági művelés alatt álló területekről származtak - egyáltalán nem fordult elő szemét. Az aranysakál vadászati szokásai Az aranysakál sikeres hazai és európai terjedésében feltehetően közrejátszik a nagyragadozók hiánya, a rendelkezésre álló táplálékforrások nagy mennyisége és sokfélesége, az alkalmas élőhelyek nagy kiterjedése, továbbá a sakál rendkívüli ökológiai plaszticitá- sa (Fuller et al. 1989, Demeter és Spassov 1993, Krystufek et al. 1997, Lanszki et al. 2006, Szabó et al. 2009). Az aktuális zsákmánybőségtől és lehetőségektől függően a sakál rugalmasan képes változtatni a csoportméretét. Vadászhat magányosan, párban, vagy az utódok vadászatra tanítása idején, illetve a segítőkkel együtt kisebb-nagyobb létszámú családi kötelékben is (pl. Lawick és Lawick-Goodall 1970, Fuller et al. 1989). A sakál hatalmas földrajzi elterjedési területén tehát többféle vadászati stratégiát is megfigyeltek, külföldön szerzett tapasztalatok tanulságosak lehetnek a számunkra. A teljesen eltérő környezeti adottságok mellett végzett megfigyelések azonban nem adaptálhatók közvetlenül a hazai, illetve a Közép-Európában élő sakálra. Az aranysakál rendszerint egyedül szerzi a táplálékát. Kószálva keres, a kiszemelt zsákmányát óvatosan megközelíti, majd ráugrik (Aliev 1969, Lawick és Lawick- Goodall 1970, Geptner és Naumov 1974). Testfelépítése is főként kisméretű préda elejtésére teszi a legalkalmasabbá, mert a lába például a farkashoz viszonyítva rövid (de hosszabb a rókáénál) és az arányaiban „nehéz” teste nem alkalmas a hosszas, kilométereken keresztül tartó követő (üldöző) vadászatra (Aliev 1969, Lawick és Lawick- Goodall 1970, Geptner és Naumov 1974, Taryannikov 1974, Moehlman 1987, Demeter és Spassov 1993). A kisméretű préda (rágcsálók) elejtése pedig nem igényel összehangolt vadászatot. A párban történő vadászatot elsősorban nyílt füves területeken végzett közvetlen megfigyelések alapján írták le. Lamprecht (1978) Tanzániában, a Serengeti Nemzeti Parkban végzett megfigyelései szerint a sakálok nyílt területeken a magányos vadászat mellett, alkalomszerűen párban is vadásztak nyulakra. Eisenberg és Lockhart (1972) Ceylonon néhányszor megfigyelték, amint egymással együttműködő sakál pár szarvasra vadászott. Kruuk (1972) Tanzániában végzett megfigyelései szerint a gazella borjak elejtésében a sakálok eredményesebbek voltak párban (67%-os sikeresség), mint amikor egyedül vadásztak (16%-os sikeresség). A kis csoportban történő vadászat is a sakál zsákmányszerző stratégiái között szerepel. Zsákmányát bár jellemzően magányos vadászat során szerzi, de a rágcsálóktól nagyobb méretű préda elejtése párban és esetenként - az utódok vadászatra tanítása idején, és
