Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
2. Irodalmi áttekintés - 2.2. Ragadozó emlős fajok táplálkozási szokásainak jellemzése és kutatottsága
16 Natura Somogyiensis dasági művelés alatt álló területen, gerinctelenek különösen tavasszal és nyáron szerepeltek gyakran és nagy fajgazdagsággal a sakál étlapján, fogyasztott biomasszájuk viszont itt is kicsi. Földigiliszta fogyasztásra utaló maradványok (pl. tűserték, Kruuk és Parish 1981) célirányos keresés ellenére nem fordultak elő a magyarországi, görögországi és izraeli gyűjtésű sakál hullaték mintákban. Különösen a szárazabb éghajlatú vidékeken nem lehet a gyűrűsférgek számottevő fogyasztására számítani. A növényi táplálékban termesztett és vadon termő gyümölcsök, szemes termények, zöldségek, konyhakerti hulladék és egyéb növények, pl. fűfélék fordulhatnak elő. A sakál gombát is fogyaszt. A szénhidrátokban, vitaminokban, egyes ásványi anyagokban gazdag növényi részek évszaktól és területi adottságoktól függően a sakál jelentős, akár elsődlegesen fontos táplálékai is lehetnek. Ráadásul, az elfogyasztott gyümölcs magvak az ürülésüket követően is megőrzik csírázóképességüket (Balasubramanian és Bole 1993). Ez részben abból adódik, hogy a gyümölcsök általában gyorsan áthaladnak az emésztőrendszeren, továbbá az előemésztés szükséges is lehet egyes magvak csírázásához. A magvak tévesztésével pedig a sakál képes a saját táplálékellátottságát növelni. Indiai vizsgálatokban növények különösen nagyarányú fogyasztását tapasztalták (M ukherjee et al. 2004, Aiyadurai és Jhala 2006). Bangladesből a sakál szintén kiemelkedően nagyarányú növényfogyasztásáról, valamint cukornád ültetvényben a cukorban gazdag rügyek rágásával okozott kártételéről is beszámoltak (Poché et al. 1987). Ugyanakkor egy esetleges ’’sakál eltávolítás” (kiirtás) esetén a bangladesi farmerek az indiai nyúl (L. nigricollis) sokkal nagyobb mértékű kártételétől tartottak. Tapasztalat áll ugyanis rendelkezésre arról, hogy mi történik, ha egy területen a sakált és a többi ragadozót kiirtják. Kártétel növekedés az 1963/64-es évben, Izraelben végrehajtott sztrichnines ragadozó irtást (Mendelssohn és Yom-Tov 1999) követően a mezei nyúl (L. europaeus) miatt be is következett. A megnövekedett nyúlállomány által okozott kár ugyanis összességében nagyobbra rúgott, mint amit a sakálok korábban okoztak (Mendelssohn 1972, Poché et al. 1987). Más szerzők (Jaeger et al. 2007) a növények alárendelt (harmadlagosan fontos) szerepét említik szintén Bangladesben végzett vizsgálatuk alapján. Vagyis azonos éghajlatú területek között is nagyok a különbségek. Szintén ázsiai területeken gyümölcsök (pl. narancs, alma, körte, dinnye), valamint kikapart hagymák és gumók tavaszi fogyasztását tapasztalták (Aliev 1969 és Geptner és Naumov 1974: cit. Demeter és Spassov 1993). A Negev-sivatagban és a Holt-tenger mellékén (vagyis nem tipikus agrárterületeken) végzett vizsgálatban a gyümölcsök és a zöldségek, főként konyhai hulladékok alárendelt fogyasztását említi Macdonald (1979). Ezzel szemben mezőgazdasági művelés alatt álló területről származó izraeli vizsgálati anyagban, a növények (elsősorban szőlő, füge, olajbogyó, napraforgó) számottevő fogyasztását tapasztaltuk (saját vizsgálatok). Afrikai szavannán, füvek és magvak fogyasztása mellett (Lamprecht 1978) idényben, gyümölcsfogyasztásról is beszámolnak (Lawick és Lawick-Goodall 1970). Algériai hegyvidéki területen a sakálok ősszel és télen fogyasztottak sok gyümölcsöt (Khidas 1990). Az európai vizsgálatokban is sokféle növény fogyasztását mutatták ki. A Bulgáriában élő sakálok táplálékában füféléket, málnát, gabonát és egyéb magvakat találtak (Atánassov 1953). Görögországi kutatások szerint (Giannatos et al. 2010, saját vizsgálatok) a sakálok gyakran, de kis mennyiségi arányban fogyasztottak növényeket, főleg olajbogyót, szőlőt, szedret és epret, továbbá magvakat, köztük kukoricát, valamint fűféléket is. A hazai vizsgálatok a növényi táplálék változatosságát és alárendelt szerepét jelzik. Szemét, hulladék között elsősorban a szervetlen (eleve emészthetetlen) hulladékok szerepelnek. Hulladékok táplálékban való előfordulása jól jelzi, hogy a sakál szemétdombokon, dögtereken, állattartó telepek, vagy emberi települések közelében is keresheti a táplálékát. Ezek hullatékban való előfordulása inkább csak indikációs értékű. A
