Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
5. Fajok táplálkozási sajátosságai - 5.6. Nyest
144 Natura Somogyiensis Az emberi környezethez kötődő és a vadon élő préda fogyasztásában szintén jelentős élőhely típustól függő különbségeket tapasztaltunk. A faluban a madarak gyakoribb fogyasztása összefügghet az eresz alatt, vagy kazlakban éjszakázó, könnyen hozzáférhető verebek előnyben részesítésével. A vizes élőhelyek közelsége ellenére a nyestek ritkán fogyasztottak vizes élőhelyekhez kötődő gerinceseket, pl. vízipockot, halakat, vízimadarakat, vízisiklót és kétéltüeket. Bár ezek a táplálék típusok rendelkezésre álltak, továbbá a nyest hullaték minták 21%-át vizes élőhelyeken, vagy haltermeléshez kapcsolódó területrészeken gyűjtöttük, a vizes élőhelyekhez kötődő zsákmány állatok fogyasztása elenyésző volt. Nem alkalmaztunk rádiótelemetriás nyomkövetést, de az ide vonatkozó adatok (pl. Herrmann 1994) megerősítik azt a feltételezésünket, hogy nem volt számottevő átfedés a faluban és annak mezőgazdasági környezetében élő nyestek mozgáskörzeteiben. Erre utalnak a táplálkozásvizsgálat eredményei (pl. vadon élő zsákmányállatok és vadon termő növények ritkább fogyasztása a faluban, illetve emberi környezethez kötődő táplálékok ritkább fogyasztása külterületen). Az elkülönülést támasztják alá a külföldön, falvakban, farmkömyezetben és erdőben végzett rádiótelemetriás vizsgálatok ide vonatkozó tapasztalatai is (Herrmann 1994). Az Ormánságban, Pettend községben élő nyest táplálék-összetétele, a Fonó körzetében és a Fonó község területén élő nyestekhez képest köztes helyen állt. A Korcsina- csatoma mentén, mezőgazdasági művelés alatt álló területen élő nyest táplálék-összetétele nemcsak a Pettendi, hanem más hazai vizsgálatban szereplő nyestek táplálék-összetételeitől is eltér. Az eltérés nem elsősorban a kisemlős fogyasztásban tapasztalt különbségből, hanem a nagyarányú madárfogyasztásból és a többi táplálékféleség alárendelt szerepéből adódik. A dél-dunántúli régióban domináns tavaszi madárfogyasztást más ragadozó fajoknál, még a nyuszinál sem tapasztaltunk. Ennek hátterében az áll, hogy a vizsgált időszakban, a kemény tél következtében igen alacsony volt a rendelkezésre álló kisemlősök mennyisége, és ez eredményezhette a nyest tavaszi madártáplálékra váltását. A Kétújfalu körzetében, mezőgazdasági művelés alatt álló területen vizsgált, pontosabban nem meghatározható Martes taxon táplálékában a kisemlősök és a növények felváltva domináltak. A mezőgazdasági művelés alatt álló területen élő nyestek elsődlegesen fontos táplálékát a külföldi vizsgálatok szerint (Rasmussen és Madsen 1985, Lódé 1994, Genovesi et al. 1996, Rödel és Stubbe 2006) növények, főként gyümölcsök, míg hazai területeken (Lanszki 2003), amint a Martes taxon kapcsán is, télen és tavasszal kisemlősök (főként a mezei pocok), nyáron és ősszel, növények (főként gyümölcsök) jelentik. A nyári nagyarányú gyümölcsfogyasztás nem fajspecifikus, ez alapján nem valószínűsíthető a két Martes faj elkülönülése. A kapott mintázatnak a nyuszitól való különbözőségét az jelzi, hogy a Boronka-melléki TK erdejében végzett vizsgálatunktól eltérően, ahol a nyuszt elsődleges táplálékai a kisemlősök közül főként az erdei pocok jelentette (Lanszki et al. 2007), a jelen tanulmányban a Martes taxon fő táplálékának a mezei pocok bizonyult. Az összképet árnyalja, hogy a Lankóci erdőben élő nyuszt (Lanszki és Horváth 2005) az erdei pocok mellett mezei pockot is gyakran fogyasztott, amint Kétújfalu körzetében is. Mindezek azt is jelzik, hogy a vizsgált hullaték minták többsége feltehetően nyesttől és legfeljebb kisebb része származhatott nyuszitól, de az elkülönítés ezen az alapon nem megbízható. Ezért a Martes taxon adatai a fajok táplálkozási szokásait összehasonlító vizsgálatokban nem szerepelnek. Falvak és mezőgazdasági üzemek Somogy megyében található nyolc faluban és négy külterületi mezőgazdasági üzemben nyári-őszi időszakban vizsgált nyestek táplálék-összetételei és táplálkozási szokásai nagyfokú hasonlóságot mutattak (Lanszki et al. 2009). A táplálkozási niche-szélességek
