Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
5. Fajok táplálkozási sajátosságai - 5.2. Aranysakál
Lanszki J: Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai 111 nagyvadfajok (8,5%) és az ízeltlábúak (8,2%). A fennmaradó hét táplálék típusból ritkán (összesen 5,8%) fogyasztottak. Biomassza számítás (B%) szerint szintén a kisemlősök jelentették a legfontosabb táplálékot (68,1%), de a gyakoriság számítással ellentétben, a kisemlősöket a nagyvad fajok (15,6%) követték és csak ezután következtek a növények (11,9%). Ezek együttesen a sakál táplálékának 95,5%-át tették ki. Táplálkozási niche-szélesség A téli-tavaszi időszakban, a Mike körzetében, a sakál hazai elterjedési peremterületén vizsgált sakál standardizált táplálkozási niche-szélessége négy-ötszöröse volt a faj hazai elterjedési központjában, Kétújfalu körzetében kapott értéknek (13 fő táplálék típus, Bsta, 0,22, ill. 0,05). A Kétújfalu körzetében négy év nyári-őszi időszakában vizsgált sakálok standardizált táplálkozási niche-e hasonló volt az egyetlen őszön (2006) vizsgált értékhez (Bsta, 0,10, ill. 0,08). Zsákmányválasztás A sakálok leggyakrabban kisméretű (15-50 g) zsákmányállatokat választottak táplálékul (átlagosan 70,8%, 34. ábra). Emellett számottevő volt a nagyon kisméretű (<15 g; 19,5%) és alárendelt a nagytestű (>1000 g) táplálék állatok fogyasztása (8,0%). A Mikei területen (téli-koratavaszi időszakban) volt viszonylag gyakori (12,5%) a nagytestű állatok választása. A sakálok alapvetően talajszinten élő zsákmányállatokat ettek (átlagosan 97,4%, 34. ábra), csak ritkán választottak vizes élőhelyhez kötődő fajokat, valamint ritkán fogtak fákon és bokrokon élő zsákmányállatokat. Leggyakrabban nyílt területeken előforduló zsákmányállatokat választottak (átlagosan 53,0%, 34. ábra), míg az erdei (és bozótos) területekhez kötődő fajok fogyasztása alárendelt volt (11,1%). A fennmaradó 35,9%-ot a nyílt és erdei területeken egyaránt előforduló fajok tették ki. Mike körzetében jelentős (47,9%) volt az élőhely generalista fajok, Kétújfalu körzetében pedig a nyílt területeken élő fajok fogyasztása (65,8%). A sakálok táplálékállatainak döntő többsége (átlagosan 91,8%) vadon élő faj volt, háziállatokat ritkán (2,2%) ettek (34. ábra). A fennmaradó részt vegyes kötődésű fajok tették ki. A Magyarországon, Görögországban és Izraelben 2006 ősz végén gyűjtött sakál hullaték mintákon végzett feldolgozásban (Lanszki et al. 2010) a fogyasztott állatok tömegeit illetően lényeges területtől függő különbségek adódtak. A különbség az előfordulási esetek eloszlásaiban (Chi-négyzet teszt, %2g= 159,2, P<0,001) és a számított bioM Élőhely Élőhely Emberi kömyeTömegkategória (g) zóna típus zethez kötődés 34. ábra: Az aranysakéi táplálék-összetétele a fogyasztott állatok tömege, jellemző élőhely zónája, élőhely típusa és emberi környezethez való kötődése alapján (átlag±SE)
