Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
5. Fajok táplálkozási sajátosságai - 5.1. Vörös róka
Lanszki J: Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai 101 és Lovari 1993; 5. melléklet). A gyomortartalom vizsgálatban szereplő területeink többsége is mezőgazdasági művelés alatt álló, vagy mezőgazdasági területekkel mozaikos természetközeli nyílt terület volt. Közös bennük, hogy a vizsgálatok szinte mindegyike a kisemlős táplálék elsődleges fontosságát mutatta. A kisemlősök közül legfontosabb táplálék faj mindenhol a mezei pocok volt. A kisemlős fogyasztás jellegzetes évtől és évszaktól függő mintázatot mutatott, ősszel és télen gyakoribb volt, mint tavasszal és nyáron. A róka táplálkozásában (Fonó és Kétújfalu körzetében) másodlagosan fontos szerepet a növények, különösen a lédús, vitaminokban és szénhidrátokban gazdag gyümölcsök (cseresznye, meggy, kökény) töltöttekbe. A növényfogyasztás jellegzetes évszakos mintázat szerint változott: a kertekben és a vadon termő gyümölcsök érésének időszakában emelkedett, ősszel ért el fogyasztási maximumot, ezután csökkent tavaszig. A miénkhez hasonlóan gyakori növényfogyasztást tapasztaltak Európa középső és déli területein (Ryszkowski et al. 1971, Ciampalini és Lovari 1985, Goszczynski 1986, Papageourgiou etal. 1988; 5. melléklet). A többi táplálék típus fogyasztása időszaktól függően jelentősen különbözött. A nyúl- félék és a fácán azokon a területeken jelent a róka számára fontos táplálékforrást, ahol ezek sűrűsége nagy (Jensen és Sequeira 1978, Kolb és Hewson 1979, Goszczynski 1986, Reynolds és Tapper 1995). Alföldi, apróvadban gazdagabb területeken, a kibocsájtással és idényben zajló sportvadászattal összefüggésben, a fonói és kétújfalui területnél jelentősebb a vadászható apróvad fajok fogyasztása (Erdei 1977, Farkas 1983, Heltay 1989), azonban súlyos kártételekről ott sem számoltak be. Azokon az alföldi apróvadas területeken, ahonnan hosszabb időszakból nagyobb számú róka gyomor állt rendelkezésünkre azt tapasztaltuk, hogy az év nagy részében egyébként elsődlegesen fontos kisemlős táplálékot egyes időszakokban a fácán (pl. Abádszalók), vagy a mezei nyúl (pl. Jászárokszállás, Abádszalók) fogyasztás megközelíti, vagy akár meg is haladja. Ez főként egyes évek téli időszakaiban következett be. Ezzel szemben az alacsonyabb apróvad sűrűségű dél-dunántúli területeken az apróvad táplálkozási szerepe sokkal mérsékeltebb volt. Bár Kétújfalu körzetében a mezei nyúl helyettesítő táplálékként való fontosságát mi is kimutattuk, a mezei nyúl (és a fácán) összességében itt is alacsony részesedéssel szerepelt a róka táplálékában. Nagyobb arányú mezei nyúl, vaddisznó (dög) és növény fogyasztás a kisemlős táplálékforrás drasztikus csökkenésekor (pl. a 2002/2003-as hosszú telet követően) következett be. Ragadozók (pl. borz) előfordulása a róka táplálékában dögfogyasztásból származhatott. A Mike-Csököly körzetében téli-koratavaszi időszakban végzett vizsgálatunkban a nagyvad (aduit vaddisznó és szarvasfélék) rövid időszakban tapasztalt nagyarányú fogyasztása, a feldolgozott irodalom alapján (5. melléklet) bár nem jellemző a rókára, de nem is ismeretlen. Hasonló eset fordult elő például a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben az 1999/2000-es év telén is. Az elhullott állatok, illetve a zsigerek legalább rövid ideig, fontos puffer táplálékforrást jelenthetnek a róka (és más ragadozók) számára. A területenként lényegesen eltérő mértékű, esetenként, különösen a téli és kora tavaszi időszakokban tapasztalt jelentős nagyvadfogyasztásban elsősorban nem a zsákmányejtés, hanem inkább más tényezők játszottak fontos szerepet. így a nagyvad legyengülé- séhez és elhullásához vezethettek betegségek, a kemény tél, a táplálékhiány, valamint a sportvadászatok alkalmával a sebzést követő keresés eredménytelensége is. Ezen túlmenően a ragadozók a lőtt vad zsigereit is elfogyasztják, amelyek maradványai, szőrszálakkal együtt esetenként a gyűjtött mintákban is előfordulhattak. A táplálékként leggyakoribb nagyvad a vaddisznó, mely egész évben szerepel a róka étrendjében. Ennek oka az lehet, hogy az általa okozott erdei, mezőgazdasági, valamint természetvédelmi károkozás miatt a helyenként megnövekedett állománya egész évben gyérithető.
