Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Ragadozó emlősök táplálkozási kapcsolatai - Natura Somogyiensis 21. (Kaposvár, 2012)
5. Fajok táplálkozási sajátosságai - 5.1. Vörös róka
102 Natura Somogyiensis A vizsgálataink szerint a róka nemcsak télen, hanem az év többi részében is fogyasztott háziállat maradványokat. A Fonó körzetében téli időszakban tapasztalt gyakoribb háziállat fogyasztás az állatvágások nagyobb számával (pl. Jensen és Sequeira 1978), valamint a téli viszonylagos táplálékhiánnyal és a róka faluba történő gyakoribb bejárásával magyarázható. A róka szemétdombokon, kertek körüli táplálékkeresését több alkalommal közvetlenül is megfigyeltük. Ezzel szemben Kétújfalu körzetében, településektől és hulladéklerakó helyektől távoli területen szemétfogyasztást és háziállat predációt nem, csak dögtérről történő háziállat fogyasztást tudtunk kimutatni. Gerinctelenek, kistestű madarak, siklófélék, gyíkok fogyasztása főként nyáron (a meleg időszakban) volt gyakoribb, amikor ezek a zsákmányállatok nagyobb létszámukból adódóan könnyebben hozzáférhetők. Rajzás idején a róka hullatékok cserebogarak maradványait tartalmazzák. Továbbá, a rókakölykök is nyár elején tanulnak vadászni a számukra könnyebben elejthető apró állatokra. A hideg időszakban meghatározó kisemlős és a melegebb időszakban számottevő (de akkor sem elsődleges) növényfogyasztás, továbbá a sokféle egyéb táplálék típus előfordulása alapján, a hazai mezőgazdasági területeken élő rókák az Európa északi és a déli területei közötti átmeneti jellegű táplálkozás mintázatot mutattak. Erdei területek Az erdei területeken vizsgált rókák táplálkozásában közös, hogy számukra elsődleges, de a mezőgazdasági művelés alatt álló területeknél kisebb arányú volt a kisemlős fogyasztás. Közös továbbá, hogy az erdei területeken fajokban gazdagabb a táplálék. A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet lombhullató erdejében a róka több pockot (erdei pockot) mint erdeiegér fajokat zsákmányolt, és nagyon ritkán fogyasztott mezei pockot. A Lankóci erdőben az erdei pocok és a Microtus faj-együttes közel azonos arányban szerepelt zsákmányként. Hideg és mérsékeltövi területeken a róka étrendjének évek közötti eltérése a Microtus fajok (alapvetően a mezei pocok) létszámváltozásától függ (Goszczynski 1974, Macdonald 1977, J^drzejewkj és J^drzejewska 1992). Az erdeiegerek nagyarányú előfordulása a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben, valamint a dél-európai területeken (Ruiz-Olmo és Nadal 1991, Serafini és Lovari 1993) élő rókák táplálékában az erdősült és nyílt területek gazdag erdeiegér ellátottságával függ össze (Canova és Fasola 1991, Horváth 1998, Horváth és Pintér 2000). A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben élő róka gyakori erdei pocok és erdeiegér fogyasztása átmeneti jellegű kisemlős zsákmányszerzési szokásokra utal, a rókára Észak-Európában jellemző Microtus és a Dél-Európában meghatározó Apodemus domi- nanciájú kisemlős étrendek között. Ugyanakkor, a Lankóci erdőben vizsgált róka nemcsak az erdőben, hanem a környező nyílt területeken is kereste táplálékát, ezért táplálkozott a Boronkai területen élő rókánál nagyobb arányban Microtus fajokkal. Közös a két erdőben vizsgált rókák között, hogy a számottevő kisemlős fogyasztás mellett nyáron és ősszel növényekkel (főként gyümölcsökkel), télen és tavasszal nagyvadfajok tetemeiből egészítették ki a táplálékukat. Az itt tapasztalt táplálék mintázatok megerősítik a korábbi, főként Európa középső területein végzett vizsgálatok eredményeit (Je;drzejewski és Je;drzejewska 1992, J^drzejewski et al. 1993, Serafini és Lovari 1993, Sidorovich et al. 2000, Baltrunaite 2002). A nagyvad gyakori téli fogyasztása a tetemek területen való gyakori előfordulására utal. A Petesmalomban, erdővel övezett halastórendszer mentén, téli-koratavaszi időszakban vizsgált róka kisemlős dominanciá- jú étrendjében a dögfogyasztás lényegesen elmaradt a szomszédos (Mike-Csökölyi) mezőgazdasági művelés alatt álló, továbbá a két másik erdei területen tapasztalttól is. A mezei nyúl kimutatott alacsony fogyasztása annak ritka előfordulására utal. A Lankóci erdőben vizsgált róka téli és tavaszi, valamint a Boronka-melléki Tájvédelmi
