Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok VI. - Natura Somogyiensis 19. (Kaposvár, 2010)

SÁFIÁN Sz.: Kercaszomor (Őrség) nappali lepkéi (Lepidoptera: Papilionidea és Hesperioidea)

258 NATURA SOMOGYIENSIS Aricia agestis ([Denis & Schiffermüller], 1775) - A napvirágon (Helianthemum spp.) fejlődő faj Kercaszomor környékén általában ritka. Cyaniris semiargus (Rottemburg, 1775) - Általánosan elterjedt és gyakori faj. Polyommatus icarus (Rottemburg, 1775) - Általánosan elterjedt és gyakori faj. Nymphalidae Limenitis populi (Linnaeus, 1758) - A nagy nyárfalepke őrségi előfordulásai az Alpokkal való kapcsolatot jelzik. Az Őrségben, így Kercaszomoron is igen ritkán megfigyelhető faj, eddig három itteni előfordulásáról tudunk. Kercaszomori tenyészését elősegítheti a felhagyott szántókon, réteken és a határsávban spontán kialakult pionírerdő, amelyben gazdagon tenyészik a nagy nyárfalepke hernyójának tápnövénye, a rezgőnyár (Populus tremula). Védett faj. Neptis rivularis (Scopoli, 1763) - Az Őrségben és Kercaszomoron is igen ritka lepke. Általában egyesével figyelhető meg, Kercaszomoron elsősorban kertben ültetett gyöngyvessző (

Spiraea sp.) bokrokon és tündérfürtön (Aruncus dioicus ~

sylvestris) tenyészhet. Védett faj. Neptis sappho (Pallas, 1771) - Kercaszomor környékén általánosan elterjedt, valószínűleg az akác kisebb foltokban való jelenléte miatt, ugyanis eredeti lárvális tápnövényei, különböző lednek (Lathyrus spp.) mellett sok helyen a behurcolt akácon (Robinia pseudoacacia) is kifejlődik (

JUTZELER et al. 2000). Védett faj. Argynnis paphia (Linnaeus, 1758) - Általánosan elterjedt és gyakori faj. Argynnis adippe ([Denis & Schiffermüller], 1775) - Általánosan elterjedt és gyakori faj. Argynnis aglaja (Linnaeus, 1758) - Általánosan elterjedt és gyakori faj. Issoria lathonia (Linnaeus, 1758) - Kercaszomor környékén csak melegebb időszakokban megtelepedő, vándorfaj. Brenthis daphne ([Denis & Schiffermüller], 1775) - Erdőszegélyek mentén mindenütt gyakori faj. Brenthis ino (Rottemburg, 1775) - Elsősorban patakmenti magaskórósokban tenyészik, hernyója itt a társulásalkotó réti legyezőfű (Filipendula ulmaria). A rétek rendszeres kaszálásának elmaradása segíti őrségi állományait, mivel a szukcesszió hatására nagyterületű legyezőfű állományok alakultak ki. A Kerca menti réteken gyakori faj. Védett. Boloria dia (Linnaeus, 1767) - Általánosan elterjedt faj, de nem gyakori. Boloria selene ([Denis & Schiffermüller], 1775) - Lápréteken, nedves kaszálóréteken egyaránt előforduló, gyakori faj. Védett. Apatura ilia ([Denis & Schiffermüller], 1775) - A Kerca-patak menti füzesekben gazdag állománya tenyészik, május végén, június elején kelő első nemzedéke nem ritka. Augsztus elején szintén találkozhatunk frissen kelt példányaival, de jóval kisebb egyedszámban. Védett faj. Apatura iris (Linnaeus, 1758) - Kercaszomor környékén igen ritka, frissen kelt hím egyedei kerülnek néha szem elé, amint nedves talajon szívogatnak. Lárvális tápnövényei bokorfüzek (

Salix spp.), amelyek gazdagon tenyésznek a Kerca patak menti réteken, azok szegélyében. Védett faj. Euphydryas aurinia (Rottemburg, 1775) - Az Őrség egyik veszélyeztetett lepkefaja, az Őrség lepkefaunáját taglaló összefoglaló munka óta eltelt időben igen nagy területről eltűnt. Az eltűnésének elsődleges oka a láprétek és üde kaszálórétek kezelésének (kaszálásának) elmaradása, és a kezelés hiányában fellépő szukcesszió. A sovány- és magasfüvü kaszálórétek 10-15 év alatt elgyomosodnak, átalakulnak magaskórós vagy magassásos társulásokká, illetve behurcolt özönnövények inváziójának áldozatává válnak. Az ilyen jellegű átalakult élőhelyek elszegényednek, a gazdag vegetációjú társulásokból sok érté-