Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok VI. - Natura Somogyiensis 19. (Kaposvár, 2010)

SÁFIÁN Sz.: Kercaszomor (Őrség) nappali lepkéi (Lepidoptera: Papilionidea és Hesperioidea)

SÁFIÁN Sz.: KERCASZOMOR NAPPALI LEPKÉI 259 kes lágyszárú faj mellett a lápi tarkalepke lárvális tápnövénye, az ördögharaptafű (Succisa pratensis) is eltűnik. A Kerca-patak menti rétek közül a lápi tarkalepke kizárólag a rendszeresen kaszált parcellákon maradt meg, a pár hektárra zsugorodott réteken azonban még gazdag állománya tenyészik. A lápi tarkalepke hazánkban védett és szerepel az Európai Unió Élőhely Irányelv II. és IV. függelékében is. Melitaea cinxia (Linnaeus, 1758) - ltalánosan elterjedt, de általában nem gyakori faj. Melitaea diamina (Lang, 1789) - Kercaszomor egyik ritka tarkalepkéje, amely elsősorban a patakmenti magaskórós társulásokhoz kötődik, csakúgy, mint tápnövénye az orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis). Részleges második nemzedékéről (augusztus-szeptember) a hazai irodalomban nincsenek adatok (GOZMÁNY 1968). Melitaea didyma (Esper, 1778) - Kercaszomoron szárazabb domboldali rétek karakterfaja, ahol lokálisan gyakori is lehet. Melitaea

phoebe ([Denis & Schiffermüller], 1775) - Általánosan elterjedt, egyes években gyakori faj. Melitaea athalia (Rottemburg, 1775) - Általánosan elterjedt és gyakori faj. Melitaea aurelia Nickerl, 1850 - Szárazabb domboldali rétek és soványfüvű rétek karakterfaja, általában lokális és ritka. 2010 augusztusában talált egyedei részleges, második nemzedékét igazolják, amely valószínűleg elnyúló meleg nyarakon jelenik meg. Melitaea britomartis Assmann, 1847 - Szárazabb domboldali rétek és soványfüvű rétek karakterfaja, általában lokális és ritka. 2011 szeptemberében talált egyedei részleges, második nemzedékét igazolják, amely valószínűleg elnyúló meleg nyarakon jelenik meg. Araschnia levana (Linnaeus, 1758) - Nitrogénben dús talajú csalános erdőszegélyekben és magaskórósokban mindkét nemzedéke gyakori. Nymphalis io (Linnaeus, 1758) - Általánosan elterjedt és gyakori faj. Védett Nymphalis (Aglais) urticae (Linnaeus, 1758) - Főleg a hűvösebb, csapadékos években gyakoribb faj. Védett. Nymphalis polychloros (Linnaeus, 1758) - Ritka faj, az első két adata 2002. március 8-áról származik, a főút mellett a Kerca régi hídja mellett két áttelelt példány napozott. Utána hosszú szünet után 2011 tavaszán több áttelelt példány, illetve május végén hernyója és bábja is előkerült. Júniusban és július elején Kercaszomoron több példánya is repült vagy a talajon szívogatott, aestiváló példánya pedig üresen álló épületből került elő. Védett faj. Nymphalis antiopa (Linnaeus, 1758) - Az ország legnagyobb területén ritka faj, a Kerca-völgyben alacsonyabb egyedszámban rendszeresen előfordul. Az Alpokalja átmeneti klímája és a pionír erdőkben jelenlévő nyírek egyaránt elősegítik folyamatos tenyészését. Védett. Nymphalis (Polygonia) c-album (Linnaeus, 1758) - Nitrogénben dús talajú csalános erdőszegélyekben és magaskórósokban mindkét nemzedéke gyakori. Vanessa atalanta (Linnaeus, 1758) - Általában gyakori vándorfaj. Védett Vanessa cardui (Linnaeus, 1758) - Általában gyakori vándorfaj. Pararge aegeria (Linnaeus, 1758) - Általánosan elterjedt és gyakori faj. Lasiommata megera (Linnaeus, 1767) - Általánosan elterjedt, de nem gyakori faj. Lasiommata maera (Linnaeus, 1758) - Általánosan elterjedt, de nem gyakori faj. Coenonympha arcania (Linnaeus, 1761) - Erdőszegélyek, tisztások gyakori karakterfaja. Coenonympha glycerion (Borkhausen, 1788) - Általánosan elterjedt és gyakori faj. Coenonymphapamphilus (Linnaeus, 1758) - Általánosan elterjedt és gyakori faj. Aphantopus hvperantus (Linnaeus, 1758) - Általánosan elterjedt és gyakori fáj. Maniola jurtina (Linnaeus, 1758) - Általánosan elterjedt és gyakori faj. Melanargia galathea (Linnaeus, 1758) - Általánosan elterjedt és gyakori faj. Erebia medusa ([Denis & Schiffermüller], 1775) - Az Alpokalja hegyvidéki jellegű