Muskovits József - György Zoltán - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarország hangyadarazsai - Natura Somogyiensis 18. (Kaposvár, 2011)

Gyűjtés, preparálás

10 NATURA SOMOGYIENSIS Pontosan nem tudjuk, hogy a nőstények megtalálásában a hímek látása játszik-e fő szerepet, vagy a nőstény által kibocsátott feromonok, de talán ez utóbbi a valószínűbb. Ez lehetővé teszi, hogy szűz nőstényekkel odacsalogassuk a hímeket. Egy alkalommal mintegy 50 db szűz Myrmilla calva nősténnyel több tucat hímet sikerült ily módon megfogni. A hangyadarazsak teljes átalakulással fejlődnek, azaz a petéből lárva, majd a lárvából báb lesz, és ebből bújik elő a kifejlett hangyadarázs. A párosodás után a nőstény a talajban felkutatja a gazdaállat fészkét, és a lezárt gazdajáratot felnyitja. Ehhez rágóit vagy erős ásótüskéket viselő lábait használja. A fészekben talált lárvára vagy bábra rakja le a petéjét. Előtte csápjával gondosan megvizsgálja a tápláléknak szánt lárvát vagy bábot; ha túl kicsi, a járatot lezárja, és inkább másikat keres. Ha megfelelő nagyságú, érett lárvát vagy bábot talál, szúrással megbénítja, majd ráhelyezi a petéjét. A petéből kikelt lárva elfogyasztja a megbénított gazdaállat lágy részeit, és ektoparazitoidnak, vagyis külső élősködőnek tekinthetjük. A lárva a fejlődése során 4 vagy 5 stádiumon megy keresztül. Az érett hangyadarázslárva gubót sző, amelyben bebábozódik. A fejlődés a petétől az imágóig lehet mindössze 4—5 hét, és ebben az esetben évente akár két vagy több generáció is kifejlődhet, de a nálunk élő legtöbb fajnál évente csak egy nemzedék jelentkezik. Ritkán, de előfordulhat, hogy egyes nőstény egyedek imágó alakban telelnek át. Különösen a nagyobb fajok nőstényeinek szúrása meglehetősen fájdalmas. A nőstények egymás után többször is képesek szúrni, és minden egyes alkalommal mérgező anyagot juttatnak a sebbe. Kérdéses, hogy a nőstények a fullánkjukat a táplálékszerzéskor is használják-e. Feltételezhető, hogy a kifejlett hangyadarazsak valójában nem ragadozók, hanem kifolyó növényi nedvekkel, esetleg nektárral táplálkoznak. A hímeknél ezt számos megfigyelés bizonyítja, de a nőstényeknél is nagy ennek a valószínűsége. Inszektáriumban megfigyeltük, hogy a nőstények is szívesen fogyasztottak mézet, lédús gyümölcsök - például dinnye, őszibarack - szeleteit is szívesen nyalogatták, és a vizet is felszürcsölték, ezért a valószínű, hogy a természetben a nőstények is növényi nedveket vagy nektárt fogyasztanak. Ilyen körülmények között a kisebb termetű hangyadarazsakat 30-60 napig, a nagyobb termetűeket akár 90 napig is sikerült életben tartani. Gyűjtés, preparálás A hangyadarazsak gyűjtésére az általánosan ismert gyűjtési módszerek közül a gyakorlatban csak néhány vált be. A legalkalmasabb gyűjtési módszer az egyelés. A talajon tartózkodó nőstényeket ezzel a módszerrel lehet a legsikeresebben gyűjteni. Az állat megfogására célszerű csipeszt vagy szippantót használni, ugyanis a nagyobb egyedek szúrása meglepően fájdalmas! A nőstények néha beleesnek gödrökbe vagy olyan talajcsapdákba, amelyeket a talajon mozgó rovarok (pl. futóbogarak) gyűjtésére általánosan használnak. A hímek gyűjtése nehezebb, mivel általában jól repülnek, és repülés közben nehezen különböztethetők meg a hozzájuk erősen hasonló, sokkal nagyobb számban előforduló többi hártyásszárnyútól. Leginkább fűhálóval gyűjthetők. Alacsonyan repkednek a talaj felett, így keresik meg a nőstényeket, de alkalmanként a virágokon is megtalálhatók,