Muskovits József - György Zoltán - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarország hangyadarazsai - Natura Somogyiensis 18. (Kaposvár, 2011)

Irodalmi áttekintés

MAGYARORSZÁG HANGYADARAZSAI - VELVET ANTS OF HUNGARY (MUTILLIDAE) 11 főleg ernyősökön (Apiaceae), ahová táplálkozás céljából gyakran leszállnak. Számos faj hímjeit gyűjtöttük vadmurok (Daucus carota L.) virágzatán. Az egyéb ismert gyűjtési módszerek - pl. lámpázás, csalétkezés, kopogtatás - nem igazán alkalmasak a hangyadarazsak gyűjtésére, de ismertek olyan esetek, melyek szerint Malaise-csapdával, autóshálózással vagy fénnyel sikerült egy-egy hím egyedet gyűjteni. Fénycsapdával csak a Physetopoda halensis hímeket sikerült megfognunk. A gyűjteménybe (azonosításra) szánt példányokat úgy kell preparálni, hogy a határozóbélyegek (rágók, csápok, szárnyak, fejpajzs, potrohszelvények, farfedö stb.) jól láthatók legyenek. A rágók széthúzása jelentősen megkönnyíti a fajok azonosítását. A hímeknél a szárnyak ne takarják be teljesen a potrohot, hanem az állat hossztengelyére nézve legalább 45°-os szögben legyenek a potroh mellett kiterítve. Az első szárnyak erezete határozóbélyeg lehet. Gyakran szükség lehet a potroh alsó részeinek a vizsgálatára, ahol különféle kinövések lehetnek, ezért fontos, hogy az 1. és a 2. potrohszelvény tövi része is jól látható legyen, azaz a ragasztó ne takarja el. Ez könnyű, ha a példányokat rovartűre szúrjuk fel, de ha ragasztott példányról van szó, úgy azt megfelelő helyzetben kell rögzíteni, végső esetben le kell áztatni a ragasztócéduláról. Nem ritkán szükség van a hímek ivarszerveinek vizsgálatára. Ebből a célból a szokásos módon felpuhított példány ivarszervét finom tűvel kihúzzuk a potrohból. Az egész ivarszerv tanulmányozása gyakran nem elégséges, a részletesebb vizsgálatokhoz az ivarszervet ki kell világosítani. Ez történhet híg kálium-hidroxid oldatban történő rövid ideig tartó főzéssel, majd a kivilágosított ivarszervet alapos vizes mosás után glicerinbe kell átvinni. Néha szükség lehet az ivarszerv további szétbontására is. Az ivarszervet minden oldalról láthatóvá kell tenni, ezért a szokásos kanadabalzsamba való beágyazás nem igazán jó megoldás. A kipreparált ivarszervet célszerű átlátszó fiolában (pl. műanyag csövecskében), glicerinben tárolni. Irodalmi áttekintés AMutilla genuszt Linnaeus (1758) állította fel, és többek között kettő Magyarországon is előforduló fajt sorolt ide. (Ezek a fajok a jelen érvényes elnevezés szerint: Mutilla europaea, Dasylabris maura.) A latin mutilus jelentése: lenyírt, lenyesett, megcsonkított, ami utalás a szárnyatlan nőstényekre. Az európai entomológusok közül a hangyadarazsakkal (is) foglakoztak: PALLAS (1771, 1773), FABRICIUS (1775, 1787, 1793), LATREILLE (1792, 1802, 1805), KLUG (1829, 1835), BAER (1848), COSTA (1858-1860), RADOSZKOWSKI (1865, 1866, 1885, 1888), ANDRÉ (1899-1903), SKORIKOV (1935), HOFFER (1936, 1938), GINER MARI (1944), SUAREZ (1952, 1988), NONVEILLER (1963, 1979), NAGY (1966, 1967, 1968a, b) INVREA (1964), PETERSEN (1988), LELEJ (1985, 2002, 2004), LELEJ és SCHMID-EGGER (2005). Az első nagyobb katalógusokat és határozókulcsokat DALLA TORRE (1897), majd ANDRÉ (1899-1903) állította össze. A 20. század elejére már közel 2000 fajt írtak le. Spanyolország hangyadarazsairól GINER MARÍ (1944), Olaszország hangyadarázsfaunájáról INVREA (1964) készített monográfiát, amely határozókulcsokat is tartalmaz.