Muskovits József - György Zoltán - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarország hangyadarazsai - Natura Somogyiensis 18. (Kaposvár, 2011)

Morfológiai ismertetőjegyek

10 NATURA SOMOGYIENSIS Morfológiai ismertetőjegyek A hímek és nőstények ivari kétalakúsága nagyon feltűnő. Valamennyi faj nőstényei szárnyatlanok, a hímek pedig - nagyon kevés kivétellel (a Pseudomutilla alnem fajainál) - szárnyasok, azaz sok más hártyásszárnyúval megegyezően két pár szárnyuk van. Azonban az említett alnem szárnyatlan hímjei is könnyen megkülönböztethetők a szárnyatlan nőstényektől, mert míg a nőstények három torszelvénye (de legalább a közép- és utótor) összeforrt, a hímeknél az egyes torszelvények mindig jól elkülönülnek. A Smicromyrmini nemzetség fajainál a hímek általában jóval nagyobbak, mint a nőstények, a többi alcsaládnál körülbelül azonos méretűek. A nőstények összetett szeme általában kicsi, a pontszemek hiányoznak (kivéve a Myrmosinae alcsaládot), a hímeknél három pontszeme normálisan fejlett. A pontszemek nagysága, egymástól, valamint az összetett szemektől való távolsága határozóbélyeg lehet. További morfológiai különbség a két nem között, hogy a csápízek száma a nőstényeknél 12, a hímeknél 13. A hímek látható potrohszelvényeinek száma 7, a nőstényeké 6. A hangyadarazsak rágói a test hossztengelyére merőlegesen lefelé állnak (fejük tehát orthognath). A rágót egyfogúnak nevezzük, ha a hegyes csúcs alatt nincsenek további fogak, kétfogúnak, ha a csúcson kívül egy, háromfogúnak, ha a csúcson kívül kettő, és négyfogúnak, ha a csúcson kívül három fog látható. A fejpajzs alakja, a rajta lévő kinövések, a fejpajzs felületének vésete, a rágók alakja, fogazottsága fontos határozóbélyegek. Sok fajnál a 2. potrohszelvény oldalain különleges, többnyire csak a hangyadarazsakrajellemző szőrfésű („felt line") található, kivéve a Myrmosinae alcsaládot, ahol a szőrfésű hiányzik. A szőrfésűt mirigyek kivezető nyílásait borító, lesimuló szőrök alkotják. Egyes hangyadarázsfajoknak hangadó szerve is van, ugyanis a 2. és a 3. hátlemezek rovátkázott felületének egymáshoz való dörzsölésekor hangot bocsátanak ki. A nagyobb fajok - például a Mutilla europaea vagy a Ronisia brutia - egyedei zavarás esetén jól hallható, elég erős hangot adnak. A hangadás valódi szerepe még nem tisztázott, valószínűleg a ragadozók elleni védekezésre szolgál. Sok faj nőstényénél a 6. hátlemezen farfedő fejlődött ki. A farfedő alakja, felületének vésete fontos határozóbélyeg. A hímeknél az alsó farfedő (a 8. haslemez) többnyire egyszerű, de gyakran 2 vagy 4 oldalsó nyúlvány van rajta. A hímivarszervek alakja az egyik legfontosabb határozóbélyeg. A hangyadarazsak teste erősen pontozott, és a legtöbb esetben sűrűn szőrözött. Vannak az egész testen található, ritkásan elhelyezett, felálló, hosszú szőrszálak, és vannak rövid, lesimuló, selymesen fénylő, vastagabb szőrszálak is. A „világos" szóhasználatunkban lehet fehér, aranyos, sárgásfehér, szürkés, világosszürke szín. A világos színű szőrszálak - különösen a nőstényeken - sávokból és szőrfoltokból álló, gyakran az adott fajra jellemző mintázatot képeznek. A „sötét" szóhasználatunkban fekete, sötétbarna, sötét gesztenyebarna, szurokbarna színt jelent. A Magyarországon élő hangyadarázsfajok nőstényei többségének a tora vörösesbarna vagy rozsdabarna, és a potrohszelvényeken gyakran világos szőrfoltok és/vagy szőrsávok vannak. A hímek sok esetben egyszínű feketék, a rozsdavörös szín kevésbé kiterjedt,