Muskovits József - György Zoltán - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarország hangyadarazsai - Natura Somogyiensis 18. (Kaposvár, 2011)

Bevezetés

Bevezetés A hangyadarázs-félék (Mutillidae) a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe, a fullánkosok (Aculeata) alrenden belül a redősszárnyúdarázs-alkatúak ( Vespoidea) családsorozatába tartozó rovarok. A hangyadarazsak - németül Ameisenwespen (hangyadarazsak), angolul velvet ants (bársonyhangyák) - könnyen felismerhetők. A 3-25 mm hosszú nőstények szárnyatlanok, erősen szőrös, színes hangyáknak látszanak. A korábban elterjedt magyar „pókhangya" elnevezés nem igazán találó. Valószínű, hogy a régebben használt német „Spinnenameise" tükörfordításából származik, ám a hangyadarazsaknak természetesen nincs közük a pókokhoz. A hangyadarazsak minden állatföldrajzi régióban előfordulnak, de túlnyomó többségük a trópusi és a szubtrópusi területeken él. Az eddig leírt több mint 4230 fajt 10 alcsaládba és 191 genuszba sorolják (LELEJ 2004), de feltehető, hogy a fajok száma meghaladja az 5000-et is. Európából mintegy 170 fajt mutattak ki, Magyarországon 5 alcsaládba, 15 genuszba tartozó 31 faj előfordulásáról van tudomásunk. Egyes fajok leírása csak nőstény vagy csak hím példányok alapján történt. A legtöbb esetben a nőstények nagyon különböznek a hímektől, ezért gyakran csak a párzás közben fogott hímekről és nőstényekről állítható biztosan, hogy egy fajhoz tartoznak. Számos esetben kiderülhet, hogy az önálló fajként leírt hímek és nőstények valójában azonos fajhoz tartoznak, ezért a leírt fajok száma nem fejezi ki pontosan a ténylegesen létező fajok számát. A Physetopoda daghestanica és Skorikovia pliginskiji fajok nősténye, míg a Dentilla curtiventris, a Physetopoda sericeiceps, a Smicromyrme nonveilleri és a Smicromyrme triangularis fajok hímje nem ismert. Ami a hangyadarazsak gyakoriságát illeti, „közönséges"-nek, nagyon gyakorinak azokat a fajokat nevezzük, amelyek több mint 50 lelőhelyről vagy több mint 300 példányban kerültek elő. „Gyakori" az a faj, amely 21-50 lelőhelyről vagy 101-300 példányban került elő. „Ritka" az a faj, amely 10-20 lelőhelyről és (vagy) 20-100 példányban került elő, a „nagyon ritka" faj kevesebb, mint 10 lelőhelyről vagy kevesebb, mint 20 példányban ismeretes. Az alábbi gyűjtemények anyagát vizsgáltuk át, és kereken 8700 példány adatait használtuk fel könyvünk elkészítésekor: BTM = Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc (Kutasi Csaba) JZs = Józan Zsolt, Mernye KFM = Kazinczy Ferenc Múzeum, Sátoraljaújhely (Hegyessy Gábor) MJ = Muskovits József, Budapest MTM = Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest (Csősz Sándor) SM M = Somogy Megyei Múzeum, Kaposvár (Ábrahám Levente) A hangyadarazsak meghatározását, az adatok feldolgozását, a szöveges részeket, az élőhelyfotókat Muskovits József, a rajzokat György Zoltán, a habitusfotókat Rahmé Nikola készítette.