Muskovits József - György Zoltán - Ábrahám Levente (szerk.): Magyarország hangyadarazsai - Natura Somogyiensis 18. (Kaposvár, 2011)

Határozókulcsok

MAGYARORSZÁG HANGYADARAZSAI - VELVET ANTS OF HUNGARY (MUTILLIDAE) 11 2. alcsalád: Myrmillinae BISCHOFF, 1920 A nőstények feje rendszerint jelentősen szélesebb a tornál. Pontszemek nincsenek. Az 1. csápostoríz nagyjából kétszer hosszabb, mint a 2. A rágó belső széle jól fejlett fogakkal. Torpikkely nincs. A 2. hátlemez oldalain szőrfésű látható. A Magyarországon előforduló fajoknál a farfedő nem fejlődött ki. A hímek kevés kivétellel (a Myrmilla genusz Pseudomutilla alneme) szárnyasok. Az öszetett szem belső széle ép. A szem csupasz. A pontszemek kicsik. A szárnypikkelyek kicsik. A szárnyjegy kicsi, átlátszó. Szőrfésű a 2. hátlemez, és jóval rövidebb szőrfésű a 2. haslemez oldalán van. Az 1. és a 2. haslemez gyakran hosszanti éllel. Myrmilla WESMAEL, 1851 A genusz fajaira jellemző a nagy, négyszögletes fej, amely mindkét ivar esetében szélesebb, mint amilyen hosszú, és a tornál is jóval, nagyjából 1,4-1,6-szer szélesebb. A nőstényeknél a fej alul gyengén domború, széle lekerekített. Az 1. csápostoríz kétszer, vagy még annál is hosszabb, mint a 2. (63. ábra). A tor vörösbarna, a potroh általában fekete. Az 1. haslemezen kétoldalt nyúlvány látható, mely néha nagyon apró. Az 1. és a 2. hátlemezek hátulsó széle világos szőrszálakból álló sávokkal, a 3. szelvényt teljesen befedik a világos szőrök. A hímeken az 1. csápostoríz olyan hosszú, mint a 2., vagy csak valamivel rövidebb annál. Az elülső szárnyon 2 könyöksejt és 1 vagy 2 korongsejt van. A Pseudomutilla alnem hímjei szárnyatlanok. A Myrmilla alnemnél a hímivarszerv külső ivarfogójának csúcsa némileg hosszabb, mint a belső ivarfogó. A Pseudomutilla alnemnél a hímivarszerv külső ivarfogójának csúcsa rövidebb a belső ivarfogónál, vagy azzal egyenlő hosszú. A genuszba 16 európai faj tartozik, amelyek közül Magyarországon 6 faj fordul elő. BAJÁRI (1954) a Myrmilla (Pseudomutilla) capitata (LUCAS, 1849) fajt is említi Magyarországról, egyetlen kiskunfélegyházi példány alapján. E példány tévesen határozott Myrmilla glabrata. A faj tehát Magyarországról nem ismert. 1 (13) Szárnyatlanok. 2 (3) Hímek: a csáp 13-ízű, a tor felül tagolt, az egyes szelvények közötti varratok jól láthatók. A fej nagyjából 1,5-szer szélesebb, mint az előhát. A fejpajzs elülső része két hosszú, vékony foggal, amelyek előrefelé irányulnak. (A száraz példányokon gyakran le vannak törve!) A rágó a csúcsa felé gyengén kiszélesedik, háromfogú, a belső fog széles, lapos, „levágott" (93. ábra). A fej, a csáp és a potroh feketék, a lábak sötét gesztenyebarnák, a lábfejek világosabbak. A rágó és a tor sárgásvörösek, a tor oldalai rendszerint némileg sötétebbek. A fejtető ritkásan álló, fekete szőrökkel, a fej alsó részei, a lábak és a potroh alsó részei ritkás, világos szőrökkel, a tor felső részei ritkás, felálló, barna szőrökkel, az 1-5. hátlemezeken világos szőrökből álló sávokkal, amelyek a 2-5. hátlemezeken középen, előrefelé kissé megnyúlnak (159. ábra). 4-7 mm. Mediterrán elterjedésű. Magyarországon a ritka fajok közé tartozik (4. ábra). Elsősorban Budapest környékén gyűjtötték, továbbá néhány alföldi helyen és a Velencei-tó környékén. A homokos és a kötöttebb talajú területeken egyaránt előfordul, de a homokos területeken valamivel gyakoribb. Az első hím példány csak 1995-ben került elő. Ismert fogási időszak: VI. 4-IX. 14.