Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok V. - Natura Somogyiensis 17. (Kaposvár, 2010)
KEVEY, B.: A Zselic szurdokerdei (Polysticho setiferi-Aceretum pseudoplatani Kevey in Borhidi et Kevey 1996)
KEVEY B.: A ZSELIC SZURDOKERDEI 37 Eredmények Termőhelyi viszonyok, zonalitás A vizsgált laza alapkőzetű szurdokerdők többnyire a szubmontán bükkösök zónájában jöttek létre (vö. BORHIDI 1961). A vizsgált állományok 150-220 m tengerszint feletti magasságban találhatók. A völgyek alapkőzete legtöbbször lösz, vagy igen laza, könynyen málló homokkő, amelyet vékony lösztakaró fed. Utóbbi esetben az alapkőzet homokos löszhöz hasonlítható. Az eróziós völgyeket leginkább állandó jellegű keskeny patakok, erek, másutt - a nagyobb esőzésekkel kapcsolatos - időszakos vízfolyások alakították ki. Oldalfaluk is viszonylag nedves, rajtuk gyakran vízszivárgások is megfigyelhetők. Elsősorban ez biztosítja a szurdokerdők kialakulásához szükséges üde, párás és hűvös mikroklímát. Talajuk közepesen, vagy erősebben kötött lejtőhordalék-talaj, amely a meredek oldalakon az időnkénti földcsuszamlások révén mozgásba is jöhet. Mivel a szurdokerdők előfordulása többnyire a bükkös zónához kötött, s kialakulásukért elsősorban talajtani tényezők (időszakosan mozgó, nedves talaj) a felelősek, az ide tartozó asszociációkat az intrazonális társulások közé sorolhatjuk. Az égtáji kitettség e társulás kialakulásában nem játszik lényeges szerepet, mert - a meredek oldalfalak még a déli irányú, szűk völgyek mikroklímáját is megfelelően módosítják. Fiziognómia A laza alapkőzeten kialakult szurdokerdők felső lombkoronaszintje 50-85% borítást mutat, s néhol elérheti a 30 méteres magasságot is. Faji összetétele igen vegyes. Viszonylag nagyobb mennyiségben fordulhat elő az Acer platanoides, az Acer pseudoplatanus és a Tili a tomentosa. Mivel egyrészt töredékes állományokkal állunk szemben, gyakran jelentősebb szerephez jut a Carpinus hetulus és a Fagus sylvatica is. Az alsó lombkoronaszint borítása 10-50%, magassága pedig 12-20 m. Többnyire a felső szint fafajainak fiatalabb egyedei alkotják. Olykor egyes cserjefajok (Corylus avellana, Staphyelapinnata) és liánok ( Clematis vitaiba, Hedera helix, Vitis sylvestris) is elérhetik e szintet. Cserjeszintjük borítása igen tág határok között változik (1-60%), magassága pedig \—4 m. Tömegesebb cserjéi a Corylus avellana, a Sambucus nigra és a Staphylea pinnata. Az alsó cserjeszint (újulat) nem jelentős, borítása azonban a Hedera helix révén elérheti a 35%-ot is. Gyepszintjük igen változóan fejlett (30-95%). Fáciesképző növényei az Aegopodium podagraria, az Allium ursinum, a Corydalis cava, a Dentaria enneaphyllos és a Galeobdolon luteum. Viszonylag nagyobb mennyiségben fordulhatnak elő a következő fajok: Anemone nemorosa, A. ranunculoides, Chrysosplenium alternifolium, Dentaria bulbifera, Ficaria verna, Galium odoratum, Mercurialis perennis, Phyllitis scolopendrium. Fajkombináció Az ötven cönológiai felvétel alapján a társulásban 27 konstans, 25 szubkonstans és 15 akcesszórikus faj szerepel az alábbiak szerint: K V: Acer platanoides, A. pseudopl at anus, Aegopodium podagraria, Asarum europaeum, Carex digit at a, C. pilosa, Chrysosplenium alternifolium, Circaea lutetiana, Dentaria bulbifera, Dryopteris filixmas, Fagus sylvatica, Ficaria verna, Galanthus nivalis, Galeobdolon luteum, Galium odoratum, Hedera helix, Mercurialis perennis, Moehringia trinervia, Mycelis muralis, Phyllitis scolopendrium, Pulmonaria officinalis, Salvia glutinosa, Sambucus nigra, Staphylea pinnata, Tilia tomentosa, Ulmus glabra, Viola sylvestris. — K IV: Acer campestre, Actaea spicata, Ajuga reptans, Allium ursinum, Anemone nemorosa, A. ranunculoides, Arum maculatum, Athyrium fúix-femina, Carpinus betulus, Clematis vitaiba, Corydalis cava, C. solida, Corylus avellana, Euphorbia amygdaloides,
