Ábrahám Levente (szerk.): Válogatott tanulmányok V. - Natura Somogyiensis 17. (Kaposvár, 2010)

KEVEY, B.: A Zselic szurdokerdei (Polysticho setiferi-Aceretum pseudoplatani Kevey in Borhidi et Kevey 1996)

38 NATURA SOMOGYIENSIS Geranium robertianum, Hepatica nobilis, Isopyrum thalictroides, Oxalis acetosella, Polystichum aculeatum, Rubus hirtus, Stachys sylvatica, Tilia cordata, Urtica dioica, Veronica hederifolia. - K III: Aconitum vulparia, Adoxa moschatellina, Atropa belladonna, Brachypodium sylvaticum, Campanula trachelium, Carex sylvatica, Cerasus avium, Chelidonium majus, Equisetum telmateia, Eupatorium cannabinum, Gagea lutea, Galium aparine, Geum urbanum, Lathyrus vernus, Paris quadrifolia, Scrophularia nodosa. Fentieken kívül 21 szubakcesszórikus (K II) és 109 akcidens (KI) faj került elő (1. táblázat). A kutatott szurdokerdők sok szubmontán elem számára nyújtanak menedéket. Fontosabb ilyen Fagetalia jellegű fajok a következők: K V: Aegopodium podagraria, Asarum europaeum, Carex digitata, C. pilosa, Circaea lutetiana, Dentaria bulbifera, Dryopteris füix-mas, Fagus sylvatica, Galanthus nivalis, Galeobdolon luteum, Galium odoratum, Hedera helix, Mercurialis perennis, Moehringia trinervia, Pulmonaria officinalis, Salvia glutinosa, Viola sylvestris. — K IV: Allium ursinum, Anemone nemorosa, A. ranunculoides, Arum maculatum, Athyrium füix-femina, Carpinus betulus, Corydalis cava, C. solida, Euphorbia amygdaloides, Hepatica nobilis, Isopyrum thalictroides, Oxalis acetosella, Rubus hirtus, Stachys sylvatica. - K III: Aconitum vulparia, Adoxa moschatellina, Carex sylvatica, cerasus avium, Gagea lutea, Lathyrus vernus. - K II: Polygonatum multiflorum, Sanicula europaea, Stellaria holostea, Veronica montana. - KI: Cardamine impatiens, cerastium sylvaticum, Daphne mezereum, Dentaria enneaphyllos, Epilobium montanum, Epipactis helleborine, E. purpurata, Festuca drymeia, Geranium phaeum, Glechoma hirsuta, Lathraea squamaria, Luzula pilosa, Milium effusum, Primula vulgaris, Ribes uva-crispa, Vinca minor. A Fagetalia fajok - mintegy 41,8% csoportrészesedéssel és 53,2% csoporttömeggel jelentős szerepet játszanak a társulás felépítésében (2. táblázat; 2. és 3. ábra), sőt e téren a dél-dunántúli szurdokerdők közül itt érik el a legmagasabb arányt (3. táblázat; 4. és 5. ábra). A változatos mikrodomborzati viszonyok mellett a völgyek oldalain levő vízszivárgásokkal, valamint a völgyalji patakocskákkal magyarázható, hogy e szurdokerdőkben szórványosan Alnion incanae (Alnenion glutinosae-incanae) jellegű elemek is megjelennek: K V: Chrysosplenium alternifolium, Circaea lutetiana. - K III: Equisetum telmateia, Paris quadrifolia. - KII: Carex pendula, Dryopteris carthusiana. - KI: Alnus glutinosa, Carex remota, Carex strigosa, Cerastium sylvaticum, Dryopteris carthusiana, D. dilatata, D. expansa, Leucojum vernum, Rumex sanguineus, Ulmus minor. E növények 6,4% csoportrészesedést és 3,1% csoporttömeget mutatnak (2. táblázat; 2. és 3. ábra). A szurdokvölgyek karakterét a Tilio-Acerenion jellegű fajok adják: K V: Acer platanoides, A. pseudo-platanus, Chrysosplenium alternifolium, Phyllitis scolopendrium, Staphylea pinnata, Ulmus glabra. - K IV: Actaea spicata, Polystichum aculeatum, P. setiferum. - K II: Tilia platyphyllos. - KI: Asplenium trichomanes, Cystopteris fragilis, Fraxinus excelsior, Polypodium vulgare. E növények csoportrészesedése 7,5%, csoporttömege pedig 11,5% (2. táblázat; 2. és 3. ábra). Az Aremonio-Fágion elemek ugyan csak 2,2% csoportrészesedést és 4,4% csoporttömeget érnek el, a társulás sajátos szubmediterrán és illír arculatát mégis e fajok adják: K V: Tilia tomentosa. - K IV: Polystichum setiferum. - K II: Ruscus aculeatus, R. hypoglossum, Lathyrus venetus. — KI: Carex strigosa, Carpesium cernuum, Castanea sativa, Helleborus dumetorum, Primula vulgaris, Tamus communis, Vicia oroboides (2. táblázat; 2. és 3. ábra). Nem került elő a zselici gyertyános-tölgyesekben jelentősebb szerepet játszó Aremonia agrimonioides (vö. BORHIDI 1963a, 1984). Az AremonioFágion fajok közül viszont hiányzik a zalai állományokban elterjedt Cyclamen purpurascens (KEVEY 2008a), valamint a mecseki szurdokerdőkben előforduló Asperula