Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)
2. A VIDRA ELŐFORDULÁSÁNAK FELMÉRÉSE ÉS ÉLŐHELYÉNEK MINŐSÍTÉSE - 2.5. Eredmények
d) A felmérés módszere A felmérés alapvetően az IUCN minimum standard felmérési metodikában javasolt 600 méter hosszúságú partszakaszon történik. A felmérő íven rögzítjük (aláhúzzuk) a keresés helyszínét, irányát. Ezek az adatok a következő felmérésekhez és a statisztikai értékeléshez is támpontot jelentenek. Előfordul, hogy a javasolt teljes 600 méternyi távolságon nem lehet elvégezni a felmérést, mert a partszakasz egy része megközelíthetetlen (mert például a vízpartot beépítették, elzárták, vagy átjárhatatlan széles és sűrű nádas övezi). Az eltérést a felmérő lapon pontosan jeleznünk kell. Ahol problémás a jelenlét eldöntése mesterséges vidraürítő pont létesíthető, pl. híd alá nagyobb kő helyezésével. A „híd körüli" felmérés abban különbözik a „csak híd körüli" felméréstől, hogy előbbi esetén a vízfolyás mentén minden irányban kb. 50 méteren a vízpartot bejárjuk (CHANIN 2003), utóbbinál csak a híd alatti és híd melletti néhány méteres szakaszt ellenőrizzük. Érdekes eloszlásmintázat tapasztalható a felmérés módszerétől függően (8/q. ábra). Amikor a felmérés az optimálisnak tekintett 600 méternél hosszabb (átlagosan 1060 m, min.-max. 700-4200 m) szakaszon történt, 90%o felett volt a pozitív, és közel 90%>-ban az állandó előfordulás. Azonban a 600 méternél rövidebb partszakaszok (átlagosan 303 m, min.-max. 50-500 m) felmérési eredménye is jobb, volt, mint a 600 méteres felmérésé, különösen a pozitív eseteket tekintve. A gyakori híd körüli felmérések esetében, a 600 méteres felméréshez hasonló, 80%> feletti pozitív előfordulás volt tapasztalható, de alacsonyabb volt a vidra állandó előfordulása. A felmérés során kapott tendencia nem egyértelmű, az eloszlások közötti különbség mindkét csoportosítás szerint lényegesen különbözött (P n <0,01, ill. P m <0,001). Összegzésként megállapítható, hogy számos vizsgált jellemző esetében, a különböző vízgyűjtő területeken tapasztaltak összhangban állnak egymással és a KEMENES és DEMETER (1994, 1995) által vizsgált szempontok eredményével is. Például hasonlóak voltak az összefüggések az élőhely típusa, a vízfolyás szélessége és a vízmélység, a híd típusa, a híd alatti padka anyaga, a felmért helyszínhez közeli település mérete, a forgalom mértéke, a terület természetességi foka, az összegzett zavaró tényezők erőssége és a felmérés módszere szerint. Ugyanakkor egyes tulajdonságoknál, a nagy folyók (Duna és Dráva) esetében határozottabb csoportok közötti különbségek adódtak mint a Kapós, vagy a Koppányok esetében. így például, a vízpart meredekségének növekedésével, a
