Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)
2. A VIDRA ELŐFORDULÁSÁNAK FELMÉRÉSE ÉS ÉLŐHELYÉNEK MINŐSÍTÉSE - 2.5. Eredmények
felméréskor tapasztalt vízszint csökkenésekor, vízparti növényzet természetességi állapotának romlásával, az élőhelyhez közeli gazdálkodás (elsősorban növénytermesztés) intenzitásának növekedésével, statisztikailag is alátámasztható módon csökkent a vidra előfordulása. Más tulajdonságokban, így a híd alatti padka szélessége és a területen tapasztalt szemét elhelyezés (szennyezés) mértéke esetén a Kapós mentén kapott eredmények voltak határozottabbak. Mindezek a vidra alkalmazkodóképességét jelzik (KEMENES és DEMETER 1994, 1995), vagyis olyan területeken is előfordulhat, ahol zavarás, vagy élőhely minőségi problémák tapasztalhatók. A hidak környékének bejárása fontos a vidrafelmérés szempontjából. Ennek legfőbb oka, hogy a vidra a területét olyan pontokon jelöli, ahol a jelölései tartósan megmaradnak. A hullaték, a kémiai kommunikációban néhány napig tölthet be szerepet, azt követően csak vizuális jelként lesz fontos. A hidak alatt, különösen a magasabb rézsűkön hónapokig megmaradnak a hullatékok. A hidak fontosságára hívja fel a figyelmet az is, hogy a vidragázolások legtöbbször hidak közelében történnek. A vidrafelmérés tapasztalatai, különösen a hidak mentén kapott eredmények támpontot adhatnak a vonalas létesítmények alatti átjárók (hidak, száraz átjárók) tervezéséhez és kialakításához. Az eredményeket érdemes a területen tapasztalt zavaró hatások összegzésével, fokozatok szerint is értékelni, meglehet, ez a szempont nem szerepel az IUCN ajánlásban. A vidrafelmérés nem ad(hat) információt például a halkészletre (mely a vidra előfordulása szempontjából kulcsfontosságú), vagy a vízminőségre vonatkozóan. Problémás (negatív előfordulási) esetekben az ide vonatkozó adatok jó esetben más felmérésekből és vizsgálatokból beszerezhetők. Egy teljes részletességű (jövőbeni) felmérő íven további adatok is kérhetők. REUTHER et al. (2000) ajánlása alapján például a területre vonatkozó egyéb adatok (pl. referenciák) és azok elérhetősége is szerepel. Kiegészítő információ is megadható, így post mortem vizsgálat, vagy rádió-telemetriás módszerrel vizsgált példányok biometriai adatai (pl. testtömeg, testméretek, kor), speciális analízisek eredményei (PCB-k, nehézfémek, egyéb toxikus anyagok, betegség, molekuláris genetikai analízis eredménye, szteroid hormonok, reprodukció, egyéb). A jelen esettanulmányban szereplő, pillanatnyi állapotot rögzítő, részletes felméréssel ellentétben, - ahol a mintavételi helyszínek sűrűn helyezkedtek el (7. ábra), - egy későbbi országos felmérésben az IUCN/OSG ajánlást követve, 10x10 km-es UTM négyzetenként átlagosan négy standard helyszínen (REUTHER et al. 2000), míg vidramonitorozásra kijelölt folyók vízgyűjtőin 60 helyszínen, elsődlegesen hidak körül javasolt a felmérést elvégezni (CHANIN 2003). Problémát jelent, hogy a vidra sűrűségének, vagy állománynagyságának meghatározására a hagyományos módszerek nem adnak választ. Még a jelenlét-hiány, vagy a területfoglalás témakörben sem került nyugvópontra, hogy milyen léptékű (és részletességű) vidrafelmérés lenne a legalkalmasabb. Egy közelmúltból való, figyelemfelkeltő példát említünk. Portugáliában a vidra az 1980-as évek végén még adathiányos (data insufficient) faj volt. Az IUCN által ajánlott 10x10 km-es léptékű későbbi felméréseik (pl. TRINDADE et al. 1998) azt mutatták, hogy a vidra országosan elterjedt (a helyzet eddig hasonló a hazaihoz). A faj kedvező elterjedésére való tekintettel a státusát visszaminősítétették az alacsony kockázatú fajok (least concern) kategóriájába. Ez, nagyban visszavezethető a felmérés nem kellő finomságára, a háttérben zajló folyamatok (trendek) vizsgálatának hiányára. Az állományváltozás trendje a terepi felmérő módszer finomításával, majd standardizálásával - megbízhatóan - meghatározható lenne. A trend ismerete fontosabb, mint a létszámé és/vagy a sűrűségé, és nagyobb biztonsággal becsülhető is.
