Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)
5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.4. Eredmények
ségi aránya (35%) volt jelentős (22. melléklet). A halastó halkészletében a ponty (45%) mellett a razbóra (30%>) volt a leggyakrabban előforduló halfaj. A gyomhal mentesítés tehát ebben az évben sem volt eredményes. A vidra haltáplálékában legnagyobb gyakorisággal razbóra (53%) és ponty (31%>) szerepelt. A haltáplálék készlet és a vidra haltáplálékának előfordulás szerinti relatív gyakorisága között szoros korrelációs összefüggés állt fenn (r P =+0,81, P<0,001). A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben, az első vizsgálati évben az ezüstkárász dominált a halkészletben (47%), emellett a ponty (25,5%) és a csuka (26%) mennyiségi aránya volt jelentős. A haltáplálék-készletben a leggyakoribb halfaj az ezüstkárász volt 76%, míg a csuka (11%) és a ponty (5%) gyakorisága lényegesen elmaradt ettől (23. melléklet). A vidra haltáplálékában az ezüstkárász dominált (63%), de nem a tavakban leggyakoribb 100 g alatti méretű, hanem a 100-500 g közötti tartományba tartozó egyedek. Emiatt a haltáplálék készlet és a vidra haltápláléka között gyenge korrelációs kapcsolat állt fenn (r P =0,02, NS). A második vizsgálati évben a halkészletben a ponty dominált (64%), emellett az ezüstkárász mennyiségi aránya ( 18%) volt számottevő. Ezzel szemben a haltáplálék-készletben a leggyakoribb halfaj a sügér (43%) volt, mellette az ezüstkárász (29%) és a ponty (13%) volt gyakori halfaj (23. melléklet). A vidra leggyakrabban ezüstkárászt (43%), második helyen a razbórát (21 %) fogyasztotta. A haltáplálék-készlet és a vidra haltápláléka között gyenge korrelációs kapcsolat állt fenn (r P =0,33, NS). A vidra halpreferenciája halastavon A Fonói halastavon az 5. évben, valamint a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet tavain két évben is tapasztalt alacsony, nem szignifikáns korrelációs együtthatók felhívták a figyelmet arra, hogy a vidra haltáplálék választását nem feltétlenül a hal faja határozza meg, hanem azt más tényezők is jelentősen befolyásolják, így például a halak mérete (tömege) és az előfordulási régiója. A haltáplálék-készlet és a vidra haltáplálékának méret szerinti megoszlása között a Fonói tavon a hat év összesített adatai alapján szoros kapcsolatot (r s =0,70, P<0,001), a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben a két év összesített adatai alapján közepesen szoros kapcsolatot (r s =0,63, P=0,06) tapasztaltunk. A fennálló kapcsolatok szorossága alapján történt a részletes preferenciavizsgálat. A preferencia adatok (22. táblázat) alapján látható, hogy a vidra a nagy tömegű (1000 g feletti) általában fenék közeli és nyílt vízi régióban élő halakat fajtól függetlenül nem részesítette előnyben (mellőzte), vagyis nem kereste a vadászútja során. Félintenzív jellegű haltermelésben (FHTk) a 100-500 g-os amurt, az 500 g-nál kisebb compót nem vadászta, a 100-500 g-os pontyot a FHTk-ben nem, az alacsony halsűrűséggel jellemezhető BmTK-ben viszont előnyben részesítette (22. táblázat). Preferálta továbbá az 500 és 1000 g közötti mérettartományba eső pontyot, és a partközeiben élő 100-500 g-os ezüstkárászt. A parti zónában élő 100-500 g-os csukát és a 100 g alatti sügért általában preferálta, azaz a halkészletben való előfordulási gyakoriságuknál nagyobb arányban fogyasztotta. Bizonyos kisméretű (50 g alatti) halfajokat, így a nagy gyakorisággal előforduló, part menti és nyíltvízi régióban élö razbórát és a parti zónában élő naphalat az előfordulásuk gyakoriságával megegyező mértékben, vagy nagyobb arányban fogyasztotta. A haltermelési időszakok kivételével (FHTk 3. és 4. év) a tápvízben honos halfajok mellett a vízfenéken élő, iszaplakó csíkféléket is előnyben részesítette. A sekély, tiszta vizekben előforduló, átlagosan kb. 150 g-os süllőt, valamint a szélhajtó küszt pedig az egyes években eltérő mértékben preferálta. A FHTk-ben, a 6. évben tapasztalt jelentős süllőfogyasztásban közrejátszhatott, hogy a haltáplálék-készletben a halak döntő többsé-
