Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)
5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.4. Eredmények
szerint vidra számára fontos táplálék-forrásokat rejtenek. Nem célszerű a tavak körzetében ezek megszűntetésére törekedni (nemcsak a vidra miatt). A vidrák bejárják ezeket az élőhelyeket, ezáltal is mérséklődik a halállományban okozott kár. A vidra haltápláléka és a halkészlet közötti összefüggés Az előzőekben ismertetett eredmények elsősorban ökológiai és természetmegőrzési szempontból lehetnek érdekesek, melyekről ennél részletesebben is beszámoltunk (LANSZKI és KÖRMENDI 1996, 2000, LANSZKI et al. 2001, LANSZKI 2002). A halpreferencia vizsgálat viszont halgazdálkodási és kármegelőzési (kapcsolódóan természetvédelmi) szempontból is lényeges. Erre a területre megkülönböztetett figyelmet szeretnénk fordítani, ezért erről részletesebb áttekintést adunk. A Fonói tavon az első év lehalászási eredménye szerint (21. melléklet) a halkészletben, mennyiségét tekintve a ponty dominált (85%), emellett jelentős volt a telepített fogassüllő és a harcsa. Egyedszám alapján viszont leggyakoribb haltáplálék a naphal volt (36,5%), de hasonló gyakorisággal fordult elő a ponty (34%) és számottevő volt még a fogassüllő (28%>) is. A vidra haltáplálékában legnagyobb gyakorisággal a ponty (33%), valamint a naphal (25%) szerepelt, ugyanakkor süllő nem fordult elő. A százalékos relatív gyakorisági adatok elemzésével, a tó haltáplálék-készlete és a vidra haltápláléka között fennálló korrelációs kapcsolat közepesen szorosnak bizonyult (r P =+0,56, P<0,05). A második évben (21. melléklet) a haltelepítési szerkezetre - a többi évtől eltérően - fehér busa dominancia voltjellemző. A lehalászáskor a halbiomasszában a fehér busa volt meghatározó (86%), ugyanakkor legnagyobb egyedszámban a kínai razbóra fordult elő (56,5%). A vidra legfontosabb táplálékát is a razbóra (56%) és a naphal (19%) képezte, ugyanakkor a készletben való előfordulási aránynál lényegesen ritkábban fogyasztott fehér busát (1,3%) és pontyot (5%). A tó haltáplálék készlete és a vidra haltápláléka között fennálló korrelációs összefüggés szoros volt (r P =+0,87, P<0,001). A harmadik és negyedik évben (21. és 22. melléklet) a tó halasítása elmaradt. A vidra táplálékában több hónapban is feltehetően a közeli völgyekben létesített tavakról származó halfajok példányai fordultak elő, pl. február,június,július, augusztus, szeptember, október hónapokban. A vidra területhűségét jelzi, hogy nem hagyta el véglegesen a halban szegény területet. Ehelyett táplálékspektruma szélesedett. A gyűjtött mintaszám viszont lényegesen alacsonyabb volt mint a többi időszakban, feltehetően elmaradt a kölyöknevelés is. A legfontosabb haltáplálékot mindkét évben a legnagyobb egyedszámban jelen levő razbóra jelentette (64,5, illetve 52,5%). A haltáplálék-készlet és a vidra haltáplálékának előfordulás szerinti relatív gyakorisága között szoros korrelációs kapcsolat állt fenn (r P =+0,93, P < 0,001, illetve r P =+0,79, P < 0,05). Az ötödik évben, a halastó rekonstrukciós munkáit követően újból megindult a haltermelés. Egyenlő mennyiségi arányban (35-35%) halászták a pontyot és a fehér busát, az amur pedig 17,5%-kal szerepelt (22. melléklet). A haltáplálék-készletben a leggyakoribb halfaj, a ponty (43%) mellett, gyakori volt a kínai razbóra is (41%). A tókezelési munkák során ebben az évben nem sikerült megvalósítani a gyomhalmentesítést, mert a tavat télen nem állították szárazra, valamint nem történt meg a megfelelő ragadozóhal telepítés sem. Ilyen esetben - a gyomhalak nagyarányú jelenléte miatt - általában a gazdaságilag jelentős halak hozama is kedvezőtlenebbül alakul. Ebben az évben a vidra leggyakrabban razbórát evett (28%). A ponty 17%-ban, a fehér busa pedig 3%>-ban fordult elő a vidra haltáplálékában. A haltáplálék-készlet és a vidra haltápláléka között alacsony, nem szignifikáns korrelációs kapcsolat állt fenn (r P =0,36, NS). A hatodik évben ponty dominált (47%) a halkészletben, mellette a fehér busa mennyi-
