Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

2. A VIDRA ELŐFORDULÁSÁNAK FELMÉRÉSE ÉS ÉLŐHELYÉNEK MINŐSÍTÉSE - 2.3. Vidrafelmérési módszerek

mind a terepi vizsgálatok alkalmasak, vagy könnyen alkalmassá tehetők. Az eddigi eredmények ezek alapján a hazai vidraállomány stabilitását mutatják (3. és 4. ábra), ami kedvező jel. Az országos átlagos sűrűség 1990 és 2006 közötti időszakban a becslések szerint 0,5-0,8 egyed/1000 ha között alakult, és enyhén, de folyamatosan emelkedett (HELTAI et al. 2007). Sűrűsége az előfordulási területén szintén növekvő tendenciát mutat, 1 egyed/1000 ha-ról, 1,6 egyed/1000 ha-ra növekedett (3. ábra). Ezek az adatok tehát a tendenciát jelzik. Az előfordulási területet jellemző, és a sűrűségadatoknál lényegesen megbízhatóbbnak tekinthető (HELTAI 2002) előfordulási információk kategóriáinak (nincs, állandó, alkalomszerű előfordulás) eloszlása 1990 óta gyakorlatilag nem változott (4. ábra). 4. ábra: A vidra előfordulásának változása 1990 és 2006 között, a vadgazdálkodók körében végzett kérdőíves felmérés alapján (HELTAI et al. 2007) 2.3. Vidrafelmérési módszerek Az elmúlt évtizedekben számos módszert alkalmaztak a vidra előfordulásának, vagy sűrűségének nyomon követésére. Az eddig alkalmazott lehetséges módszereket, azok célját (lehetőségeit) és a módszerenkénti példákat az 1. melléklet foglalja össze. Az első szisztematikus felmérések és elterjedési térképek a brit vidrapopulációk helyzetéről készült (O'CONNOR et al. 1977, CRAWFORD et al. 1979, JEFFERIES 1980, LENTON et al. 1980, GREEN és GREEN 1980). Ezek a felmérések szolgáltak alapul a később a IUCN által is elfogadott úgynevezett „minimum-standard" felmérési módszer kidolgozásához (MACDONALD 1983, REUTHER 1983). Eszerint a vizsgálandó területet 100 km

2es egységekre osztva mérik fel. Minden négyzeten belül 3-5 ponton keresik a vidra előfordulására utaló nyomokat. Egy-egy vizsgált ponton kb. 600 m-es szakaszon kell megvizsgálni a vízpartot. Amennyiben a vizsgált pontok bármelyikén bizonyítható a vidra jelenléte, úgy az egész 100 km

2-es (10x10 km-es UTM) egységet számára alkalmas területnek, vidra élőhelynek tekintik. Csak azokat az egységeket kell vidra előfordulása szempontjából negatívnak venni, ahol a vizsgált 3-5 hely egyikén sem találni nyomát az előfordulásnak. A módszer jól alkalmazható azokon a nagyobb területegységeken, ahol a populáció sűrűség általában nem túl alacsony. Ilyen esetben a sűrűn bené-