Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.3. Alkalmazott módszerek

Származási hely A természetes vizekben élő vidrák vizsgálatakor az egyes halfajokat eredetük szerint, őshonos és nem őshonos csoportba is besoroltuk (SALLAI 2002a, 2002b, HARKA és SALLAI 2004). Ez a területek állapota, elsősorban természetvédelmi megítélése szempontjából lehet érdekes. Gazdasági jelentőség A halászattal, vagy horgászattal hasznosított területeken az egyes halfajokat gazdasági jelentőségük szerint (BERINKEY 1966, KEMENES és NECHAY 1990, LANSZKI et al. 2001, LANSZKI és SALLAI 2006) három csoportba soroltuk. Első csoportba a gazdaságilag értékes haszonhalak tartoznak, pl. ponty, amur, busa fajok, fogassüllő, csuka, harcsa, fejes domolykó (utóbbi halteleltetés esetén). A második csoportba a járulékos halakat soroltuk, ilyenek pl. a küsz, a bodorka, a vörösszárnyú keszeg, a sügér, többi őshonos apró méretű hal, továbbá a nem őshonos ezüstkárász. A harmadik kategóriába a gazdasági szempontból nem kívánatos, többségükben idegenhonos, invázíós halak tartoznak, pl. razbóra, törpeharcsa, naphal (egyes területeken az ezüstkárász). Az egyes fajok besorolása az eltérő érdekek miatt nem mindig könnyű. Prioritást jellemzően a halgazdasági szempontok kaptak. d) Halkészlet adatok A vidra halpreferenciájának vizsgálata érdekében adatokat gyűjtöttünk a halkészletről. Ortiloson és Vízváron 100-150 méteres partszakaszon, akkumulátoros elektromos halászgéppel (IUP-12 típusú, 350 V, 4-15 A, 40-120 W és Hans Grassl IG600 típusú, max 560 V, 30 A, 1200 W) a NBmR előírása alapján történt a felmérés (SALLAI 2002). Az engedélyköteles halmintavételt Sallai Zoltán, a drávai halmonitorozás felelőse végezte. A halászatok többnyire a partról és félig vízben állva zajlottak, az erős sodrás miatt csónakból csak ritkán történt adatgyűjtés. A halászat területenként 2-4 mintahelyen, alkalmanként 8x15 percig tartott májusban, augusztusban és októberben. Az alkalmazott módszer a halakon nem okozott sérülést, a halakat minden esetben szabadon engedték. A Fonói és a Boronkai halastavakon a vidra haltáplálékának felmérése az L, 2., 5. és 6. években a lehalászások alkalmával, a 3. és 4. évben emelőhálós próbahalászatok alapján történt. A fonói területen a lehalászások jellemzően novemberben, a Boronkai területen az év más hónapjaiban is zajlottak. A Fonói területen a lehalászások végén apró lyukbőségü hálóval történt a húzás a kínai razbóra és más, tógazdasági szempontból kedvezőtlen megítélésű halak számának alapos gyérítése érdekében. A lehalászási adatok (mázsakönyv és 100-100 hal tömegméréseiből megállapított átlagtömegek) alapján kiszámoltuk a halfajok tömege szerinti százalékos relatív gyakoriságból a haltáplálékkészlet mennyiségét. A fajonkénti (korosztályonkénti) átlagos haltömegekkel végzett számítás során kapjuk meg az előfordulás szerinti százalékos relatív gyakoriságot, ami az egyes fajokhoz (korosztályokhoz) tartozó halak egyedszámának arányát fejezi ki. Számításmódja: a lehalászáskor mért halfaj, illetve halkorosztály bruttó súlya osztva az egyedi átlagos súllyal. Ezt az egyedszám alapján kapott adatsort leggyakrabban nem követi a biomassza számításon alapuló adatsor. Egy-egy halfaj ugyanis nagy egyedszámban fordulhat elő, miközben biomasszája kicsi és fordítva. A korreláció-számításhoz a halkészlet százalékos relatív előfordulási gyakorisági adatai szükségesek, mert a vidra táplálék-összetételének vizsgálatakor ezzel megegyező számításmódú adatsort kapunk (legalábbis a száraz minta feldolgozási technika esetén). A vidra halpreferenciájának