Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.3. Alkalmazott módszerek

értelmezéséhez viszont a hal biomassza adatok is fontosak. A különböző években a haltáplálék-készlet eltért biomassza- és előfordulási gyakorisági számítás alapján is. Ezért az egymást követő éveket külön-külön is értékeltük. A teleltető tavak havonkénti halkészlet adatait a havonként teleitetőbe helyezett, valamint az eladott és kihelyezett halmennyiségek alapján számítottuk. A halkészlet adatokat a két halgazdaság bocsátotta rendelkezésre. Ezek az adatok képezték a halpreferencia számítás alapját a készlet oldaláról. e) Mocsári teknőssel kapcsolatos vizsgálatok módszerei Mintagyűjtés és feldolgozás 2003 kora tavaszán (március 8.-án), a Boronka-melléki TK halastavain nagyszámú vidra által zsákmányolt és részben elfogyasztott mocsári teknőst találtunk. Ezután, 2003 márciusában, négy egymást követő alkalommal összesen 182 teknős maradványát gyűjtöttük össze (LANSZKI et al. 2006) a tavak jegén, a partmenti két méteres sávban. A teknősök helyeit GPS-szel rögzítettük (134. ábra). A rendhagyó zsákmány ej tést követően 2004-ben, a fennmaradt mocsári teknős állomány morfológiai vizsgálatához 22 teknőst fogtunk élve. Ezt részben két halcsapdából módosított teknősfogó varsacsapdával (0,5x0,5x0,8 m), egymást követő 5 nap alatt végeztük. A varsák ellenőrzése a kora délelőtti, illetve a késő délutáni órákban történt, csaléteknek sertésmájat használtunk. Ezen kívül a területen lévő tavak lehalászásakor a hálóba került példányokat szintén lemértük. A 22 egyed befogási helyszínét, ivarát, élőtömegét és morfológiai adatait (a hátpáncél és a haspáncél hosszát és szélességét) vettük fel, majd a helyszínen elengedtük őket. A vidrák által elejtett 182 teknős ivarának megállapítását követően a haspáncélt eltávolítottuk és feljegyeztük az elfogyasztott teknöshús mennyiségét. A fej, a végtagok, a farok, a test páncélon belüli elülső és hátulsó részének meglétét, hiányát, vagy részleges hiányát meghatároztuk. Az elülső rész tartalmazza a vállövet, a tüdőt, a szívet és a májat, míg a hátulsó rész tartalmazza a bélcsatornát és a medence tájékot ( 135/a. ábra). A vidra hullatékban található teknősmaradványokat a 135/b ábra szemlélteti. A tetemek tömegét a páncéllal és a páncél eltávolítását követően is lemértük. A vizsgált időszakban az átlagos (±SE) legkisebb ismert vidra egyedszám 1,94±0,22 egyed/100 ha volt a területen gyűjtött friss vidra hullaték és anális váladék mintákban található vidra DNS molekuláris genetikai módszerrel való vizsgálata alapján (további részletek a 3. fejezetben olvashatók). Kémiai analízis A mocsári teknős testrészekből (külön láb, fej és belsőségek) vett és homogenizált mintákon kémiai analízist végeztünk. A területen élő vidrák gyakori táplálékának számító kecskebéka (Rana kl. esculenta), valamint ezüstkárász (Carassius auratus gibelio) teljes testének kémiai összetételét szintén meghatároztuk. A mintákat három ismétlésben analizáltuk a teknős fej kivételével, ahol csak két minta állt rendelkezésre. Kémiai laboratóriumban a szárazanyagot 50 °C-os vákuum kemencében 13,3 kPa vákuum mellett kalcium kloridos közeggel határozták meg. A vákuumot 16 óra elteltével 0,2 kPa-ra csökkentették és a mintákat minden négy órában megmérték a tömegállandóság eléréséig. A nitrogén tartalmat a nyers mintákból Kjeldahl analízissel határozták meg az ISO 5983 (1997) alapján. A nyerszsír tartalmat a fagyasztva szárított mintákból petróleuméteres extrakciót követően az extraktum 103 °C-os tömegállandóságig való szárításával az ISO 6492 (1985) alapján határozták meg. A hamutartalmat a száraz minták 550 °C-os kemencében történő hamvasztását követően az ISO 5984 (1978) alapján határozták meg.