Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.3. Alkalmazott módszerek

hullatékban elkülönített táplálékelem maradványok száraz súlyát JEDRZEJEWSKA és JEDRZEJEWSKI (1998) által összefoglalt faktorszámokkal szoroztuk. A faktorsúlyok a következők: rovarevők és denevérek: 5, kisrágcsálók: 9, közepes testű emlősök: 25, madarak: 12, hüllők: 18, kétéltűek: 18, halak: 25, puhatestűek és rákok: 7, rovarok: 5 és növények: 4. A rendkívül ritka esetben előforduló csülkös vad (dög)fogyasztás esetében a nyestre és a rókára leírt 118-as szorzófaktort (JEDRZEJEWSKA és JEDRZEJEWSKI 1998) alkalmaztuk. A biomassza számítás alapján megadott összetétel alkalmas az egységnyi (pl. 100 kg) elfogyasztott táplálékon belüli mennyiségi arányok kifejezésére. A halpreferencia számítások alapját (a vidra halfogyasztásának oldaláról) a százalékos relatív előfordulási gyakoriság (Fonói és Boronkai terület) és a százalékos biomassza számítás (Dráva és halteleltetők) adatai képezték. Mindkét számításmódban az adatsorunk összege 100%, így alkalmas táplálkozási niche-szélesség számításhoz is. Halak csoportosításai Testtömeg A vidra által elfogyasztott halak tömegkategóriákba történő besorolását a hullatékokban előforduló halcsontok mérete alapján végeztük. Adott fajon belül a halcsont maradványokat összehasonlítottuk a referencia csontgyűjteményünkben található különböző méretű csontokkal. A tömegkategóriák az alábbiak: 100 g alatti, 100-500 g, 501-1000 g és 1000 g feletti, de a 2001 előtti vizsgálatokban eggyel több (50 g alatti) kategóriát is megkülönböztettünk (LANSZKI et al. 2001). A preferencia számítások elvégzése érdekében a haltáplálék-készlet jellemzésekor is ugyanezeket a tömegkategóriákat alkalmaztuk. Előfordulási régió A halfajok és korosztályok jellemző előfordulási régiója (pl. BERINKEY 1966, HARKA és SALLAI 2004) szerinti besorolás a vizsgált halastavak vízterében a következők szerint történt: P - partközeli, vagy sekély vízben élők (litorális régió), V - vízinövények között, elsősorban partközeli hínártársulásban (metafiton régió), N - nyíltvízi (pelágikus régió), F - vízfenéki, vízfenék közeli vízrétegben (bentikus régió). A korcsoportjukból vagy napi aktivitási ritmusukból adódó sajátosságaik miatt egyértelműen nem besorolható halak preferenciaszámításához a legjellemzőbb első két élőhelyi régió alapján végeztük a besorolást. A Fonói területen a vizsgált 3. és 4. évben a tó vízzel való feltöltése nem történt meg, ezért a halak élőhelye alapján végzett preferenciaszámításban ez az időszak nem szerepel. Előhelyi kötődés Az egyes halfajokat, élőhelyi jellemzőik alapján további kategóriákba (guildekbe) is besoroltuk. Ökológiai guild (ROOT 1967) alatt a közös limitáló forrást hasonló módon hasznosító fajok csoportját értettük. A besorolást SCHIEMER et al. (1994) és SPINDLER (1997), HARKA és SALLAI (2004), valamint SALLAI (2002a, 2002b) drávai halmonitorozási tapasztalatai alapján végeztük. A guildek: R (reofil) - áramláskedvelö (mely két alkategóriára osztható: RA - folyó felső szakaszát kedvelő és RB - folyó alsóbb vízi szinttáját kedvelő), EU - euritop, széles ökológiai türésü (állóvizet és áramló vizet is toleráló), ST - stagnofil: állóvizet, mocsarat kedvelő. Az exota, vagyis nem őshonos (behurcolt, betelepített) halfajokat HARKA és SALLAI (2004) munkája alapján a fenti guildek valamelyikébe soroltuk.