Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)
5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.3. Alkalmazott módszerek
A Fehérvízi-láp, vagy Fehérvíz Természetvédelmi Terület (TT) a Táska, Buzsák, Somogyszentpál, Balatonfenyves által határolt területen belül található. 1997 óta védett, kiterjedése 1537 ha. A Fehérvíz TT a Balatoni Nagyberek élőhely együttes része. A korábbi, természetes állapotok megváltoztatására az 1856-58-as Sió-szabályozás gyakorolta a legnagyobb hatást. A százötven évvel ezelőtt megkezdett lecsapolási munkálatok miatt az egykori lápvidék területe napjainkra jelentősen megcsappant. A lápvidéket a Balatonnal már csak övcsatornák, szabályozott vízfolyások kapcsolják össze. Vízutánpótlását a csapadékon kívül patakok is biztosítják. A lápterületek (Fehérvízi láp, Ordai-, Csehi- és Zardavári-berek) jelentős része egy méterrel mélyebb fekvésű a Balaton közepes vízszintjénél. Ezért a berek vizét szivattyúval emelik át a Balaton irányába. A Nagyberek területén agyagos-homokos, meszes láp- és tőzeges talajokon ovális hosszanti lapos hátak, vizenyős mélyedések, lápteknők váltakoznak. A terület vegetációja változatos, nádasok (Scirpo-Phragmitetum), gyékényesek (Scirpo-Phragmitetum typhetosum) mellett fűzlápok (Salicetum cinerae), éger-kőris erdők (Fraxino-pannonicaeAlnetum) és mezofíl jellegű termőhelyeken láprétek (Eriophorion latifolii), legelők, valamint elgyomosodott gyepek találhatók. A vizsgálat kezdetekor a kiszáradással együtt járó degradáció mellett, az akkor még kivitelezés előtt álló új autópálya veszélyeztette leginkább a területet. A vizsgálat a területen azóta megvalósított vizes élőhelyrekonstrukció és autópálya építés előtt ért véget. A területen a leggyakoribb hal az ezüstkárász (74%), mellette viszonylag gyakori a vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus), ritkább a naphal és a törpeharcsa Ameiurus melas (SALLAI ZOLTÁN adatközlése). Gyékényes határában, a Duna-Dráva Nemzeti Parkban elterülő Lankóci-erdö (vagy Lankóczi erdő) állandóan vízzel borított termőhelyeinek jellemző fás növénytársulása az égeres mocsárerdő (Angelico sylvestri-Alnetum). Ennek tömeges fafaja az enyves éger (A/nus glutinosa), jellemző cserjéi a kányabangita (Viburnum opulus), a rekettyefűz (Salix cinerea), gyepszintjében gyakori a posványsás (Carex acutiformis). Az égeres mocsárerdőkhöz kapcsolódó szintén állandóan vízzel borított nádasok és magassásosok egy része a csökkenő vízborítás következtében beerdősülőben van. A vizsgált területen nagy kitérjedésüek az égerligetek (Carici pendulae-Alnetum, Paridi quadrifoliaeAlnetum). Ezek talaján csak ősztől tavaszig, magasabb vízállás esetén fordul elő talajszint feletti vízborítás. Az égerligetek területén hajdani sekély folyó-mellékágak maradványai húzódnak, ezek mederrendszerében az év egy részében víz áll. Az égerligeteknél kissé magasabb térszíneken tölgy-kőris-szil ligeterdők (Fraxino pannonicae-Ulmetum) alkotják a természetes növénytakarót (JUHÁSZ 1998, 2004). A területen korábban halastavakat létesítettek, melyeken a haltermelést mára felhagyták. A Lankóci-erdő északi részén folyik át a Dombó-csatorna. Az egyébként igen változatos és különlegesen szép területen az erdészeti beavatkozások (tarvágások) miatt a degradáció számos jele látható. Mintavétel, a terület morotvatavain, felhagyott halastavain és a Dombó-csatorna hídjánál, továbbá az égeres mocsárerdőben történt. Természetvédelmi- és horgászüti kezelésben levő tavak A Duna-Dráva Nemzeti Park Barcsi Borókás tájegységének részét képező Középrigóci tórendszer nyolc halastavát a Rigóc-patak felduzzasztásával létesítették. A felhagyott tavak természetvédelmi kezelés alatt állnak. A nyílt víz, valamint a lebegő és gyökerező hínártársulások (Lemnetum minoris, Parvopotameto-Zannichellietum palustris, Nymphaeetum albo-luteaé) alárendelt szerepet játszanak. Főként mocsári növényzet, nádasok (Phragmitetum australis, Typhetum latifoliae) és magassásosok (Caricetum acutiformis), helyenként rekettyefüzesek és kisebb égerfa csoportok hódították meg az egykor mesterséges halastó medreket. A tavakat körülvevő erdők nagy része az egykor
