Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.3. Alkalmazott módszerek

nagy kiterjedésű égeres mocsárerdök (Angelico sylvestri-Alnetwn glutinosae) kiszáradásával létrejött jellegtelen égeres. Az égeres mocsárerdőnek már csak egy kis maradványa található (a halastavaktól keletre), aljnövényzetében a mocsári sás (Carex acutiformis) dominál (JUHÁSZ 1996a,b). A nagy kiterjedésű erdők aljnövényzetében szeder (Rubus caesins) és csalán (Urtica dioica) fordul elő leggyakrabban. Egyre nagyobb problémát jelent az alkörmös (Phytolocca americana) és a kései meggy (Prunus serotina) térhódítása. Mintagyüjtést a tavak töltésein, a zsilipek alatt, az árapasztókon és a zsilipekhez közeli patakmeder mentén végeztünk. A Somogyudvarhely határában található, felhagyott kavicsbánya tavak gyorsan mélyülő partját fűzliget (Salicetum albae) szegélyezi. Ezen belül, a parti régióban meghatározó a rekettyefűz (Salix cinerea), emellett előfordul a kosárkötő fűz (Salix viminalis), a veresgyürű som (Cornus sanguined), a csak helyenként záródó lombkoronaszintben pedig a fehér nyár (Populus alba) és az enyves éger (Alnus glutinosa). A partközeli sekélyebb vizekben helyenként kis foltokban sás is megtalálható. A tavak a Duna-Dráva Nemzeti Park részét képezik, rajtuk intenzív horgászhasznosítás folyik. Ezért a mintagyüjtést a horgászatnak legkevésbé kitett két nagyobb kiterjedésű bányató partján és a tavakat összekötő csatorna mentén végeztük. Halastavak A Fonói halastó Külső-Somogyban található (131. ábra). A tavat tápláló BatéMagyaratádi vízfolyás (régi nevén Malom-árok) a Kapós folyó vízgyűjtőjéhez tartozik. Ezen a vidéken 3-5 km-es távolságban levő, ENY-DK-i irányú vízfolyásokon mesterséges tavak és víztározók találhatók. A természetes növényzetet nagyrészt gyertyános-tölgyes (Helleboro dumetorum-Carpinetum) és cseres-tölgyes (Quercetumpetraeae-cerris) erdők alkották, ezeknek jelenleg csak kisebb maradvány állományai vannak meg, a szántóföldek közé ékelődve. A tó nyugati partján, nagyobbrészt egészen a tó partvonaláig cseres-tölgyes erdő húzódik. A szántóföldekkel szabdalt erdő faállományának kora a vizsgálat kezdetekor ( 1991 ) kb. 65 év, kiterjedése mintegy 70 ha volt. A tó északi oldalán kis kiterjedésű rét és bokorfűz (Salix cinerea), valamint a tápláló patak mentén magassásos (Caricetum acutiformis-ripariae) és nádas (Scirpo-Phragmitetum) teszi változatossá a növényzetet. A halastó keleti oldalán nagy kiterjedésű szántóföld, délen nyílt legelő, valamint elgyomosodó fás legelő (Betula pendula, Robinia pseudo-acacia) húzódik. A Fonói halastó körzetében (rövidítése: FHTk) végzett vizsgálat hat évét három időszakra osztottuk fel (LANSZKI et al. 2001) a gazdálkodásban bekövetkezett lényeges változások miatt. Az I. időszak (1. és 2. vizsgálati évek) 1991. decembertől 1993. novemberig, a II. időszak (3. és 4. vizsgálati évek) 1993. decembertől 1995. novemberig és a III. időszak (5. és 6. vizsgálati évek) 1995. decembertől 1997. novemberig tartott. Az I. és a III. időszakban a főbb élőhelytípusok eloszlása nem különbözött szignifikánsan egymástól, azonban a II. időszak - amikor nem történt halasítás és vízfeltöltés - ezektől lényegesen eltért (LANSZKI et al. 2001). A vizsgálat első időszakában (rövidítése FHTk|) a halastó felülete 12 ha, a csatlakozó vizes élőhelyekkel együtt kb. 30 ha volt. A második időszakban (FHTkjj) a halastó vízzel való feltöltése és halasítása elmaradt, a vízhez közeli erdőrész egy részét letermelték, a vadföld-gazdálkodást befejezték. A tó medrének szárazra kerülésével, valamint a letermelt területrész és vadföldek magára hagyásával gyomtársulások váltak uralkodóvá. Ekkor a területen átfolyó patakban kisméretű, gazdaságilag jelentéktelen halak fordultak csak elő. A halastó privatizációját követően (a negyedik vizsgálati év végén) a tó töltésének rekonstrukciója, a részleges mederkotrás és a part karbantartása megtörtént. A vízfelület a harmadik időszakban