Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)

5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.2. Problémafelvetés, célkitűzések

mes fenntartani, mert a járulékos halak a vidra haltáplálékát képezik. NAGY (1999) a Balatonon és a Kis-Balatonon élö vidra táplálkozási szokásának tanulmányozása során KEMENES és NECHAY (1990) vizsgálatához hasonló eredményt kapott. Az előző vizsgálathoz képest a sügérfélék (főként a durbincs) jelentősebb fogyasztási arányát tapasztalta. Ez különösen a Kis-Balatonon volt szembetűnő. 5.2. Problémafelvetés, célkitűzések A továbbiakban ismertetjük a vizsgálati helyszíneink kiválasztásának és a megválaszolandó kérdések problémakörét. Dráva és holtágak A Dráva-menti területek, így a Dráva folyó, a holtágak, a kisvízfolyások és a folyó közelében található tavak kiválasztásának egyik fő szempontja a Dráva folyóra tervezett, élőhelyeket veszélyeztető vízlépcső volt. (Erről a kérdésről a 2. fejezetben találhatók további részletek.) A területválasztás másik szempontját az jelentette, hogy a nagy folyókon és a holtágakon élő vidrák táplálkozási szokásai alig voltak ismertek, különösen Közép-Európában, közelebbről a Pannon életföldrajzi régióban. Ugyanakkor a nagyobb folyóvizeink természetvédelmi, továbbá halászati és/vagy horgászati szempontból is fontosak. A Dráva folyó mentén élő vidrák halpredációját illető feltételezéseinket és célkitűzéseinket (LANSZKI és SALLAI 2006) Európa más folyóvízi területein (pl. ERLINGE 1967, CHANIN 1985, CARSS et al. 1990, KRUUK és MOORHOUSE 1990, CARSS 1995, JEDRZEJEWSKA et al. 2001, CLAVERO et al. 2003), valamint hazai halastavi tapasztalatok (LANSZKI et al. 1999, 2001) alapján fogalmaztuk meg. Vizsgáltuk, hogy az élőhely típustól (folyóvíz, illetve holtág) függően a vidrák táplálkozási szokásai eltérnek-e. A kevéssé átalakított és egész évben hozzáférhető halkészletű Dráván (SALLAI 2002a, 2002b) feltételeztük, hogy nagyobb arányú lehet a halfogyasztás (ERLINGE 1967, WISE et al. 1981), míg az eutróf holtágakon - más állóvizekhez hasonlóan - jelentős lehet a nem-hal táplálék aránya (JEDRZEJEWSKA et al. 2001, LANSZKI 2002), így szélesebb lehet a táplálkozási niche is (DELIBES et al. 2000, RUIZ-OLMO et al. 2001, CLAVERO et al. 2003). A folyó- és állóvízi tapasztalatok alapján (ERLINGE 1967, CARSS et al. 1990, KRUUK és MOORHOUSE 1990, LANSZKI et al. 2001) feltételezhető, hogy egyik élőhely típuson sem a nagy testű halak a meghatározóak a vidra táplálkozásában. Továbbá feltételeztük, hogy a sebes sodrású, meredek partoldalú folyóvízen jellemzően a mérsékeltebb sodrást kedvelő halakat, valamint a kis, vagy lassú folyóvizeken, patakokon tapasztalttal (WISE 1980, CARSS et al. 1990) ellentétben, a kisebb méretű halakat zsákmányolják a vidrák, melyeket a vízben úszva is könnyen elfogyaszthatnak. Feltételezésünk szerint a holtágakon az állóvizekre jellemző halakat, és az enyhén lejtős partra könnyebben kihúzható, nagyobb tömegű halakat zsákmányolhatják a vidrák. A haltáplálék választás (preferencia) kérdéskörét korábban elsősorban kisebb folyókon és tavakon vizsgálták (pl. ERLINGE 1969, WISE et al. 1981, KLOSKOWSKI 1999, TAASTROM és JACOBSEN 1999, LANSZKI et al. 2001), vagy olyan nagy folyón, ahol jelentős az emberi behatás (COPP és ROCHE 2003). Természetvédelmi szempontból lehet érdekes kérdés, hogy egy áramláskedvelő halfajokban gazdag folyón a vidrák a zsákmányszerzés során előnyben részesítik-e a reofil hal guildet.