Lanszki József - Ábrahám Levente (szerk.): Vadon élő vidrák Magyarországon - Natura Somogyiensis 14. (Kaposvár, 2009)
5. A VIDRA TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAI - 5.2. Problémafelvetés, célkitűzések
Célkitűzéseink az alábbiak voltak a Dráva-menti területeken: 1) a folyón és holtágain élö vidrák táplálék-összetételének és táplálkozási szokásainak összehasonlítása: a fogyasztott halak a) faja, b) mérete (tömege) és c) guildjei alapján, valamint 2) a vidra folyóvízi haltáplálék preferenciájának vizsgálata. Kisvízfolyások A Dráva folyó közelében található patakokat, csakúgy, mint az ország többi vízfolyását is szabályozásnak vetették alá. Például a kanyarulat átvágás, mederkotrás, kaszált partvonalú csatornává alakítás a kisvízfolyások és a környező területek életét jelentősen befolyásolta. Továbbá, a folyó menti mélyebb fekvésű területekről így az Ormánság jelentős részéről a csapadékvizet sűrű csatornahálózattal vezették el. Ezzel a szántóföldi müveléshez teremtettek új területeket. Bár nálunk nem a kisvízfolyások a fő vidra élőhelyei, ökológiai szerepük igen fontos. Például, összekötik a jelentősebb vidra élőhelyeket (pl. tavakat, halastórendszereket), így a migrációban játszanak fontos szerepet (LANSZKI et al. 2008a); vagy a tavak őszi-téli lecsapolását követő táplálékszegény időszakban (KRANZ 2000), a tavak befagyását követően puffer táplálkozó területet jelentenek a vidrák számára. A bővebb vizű patakok pedig kölyöknevelésre is alkalmasak. Tekintve, hogy a kisvízfolyások a vidra számára tehát kiemelten fontosak, illetve mert a szárazodás és a környezet átalakítás miatt veszélyeztetett élőhelyek (pl. DELIBES et al. 2000, RUIZ-OLMO et al. 2001, 2002), Európa számos más régiójában a patakok, vagy kis folyók mentén élő vidrák táplálkozási szokásait részletesen vizsgálták. A vizsgálatok egy része Európa északabbra található (hidegebb) területeiről (Svédország: ERLINGE 1967, Skócia: WEBER 1990, Lengyelország: HARNA 1993, Fehéroroszország: SIDOROVICH 1997), vagy a mediterrán országokból származik (Portugália: BEJA 1996, Spanyolország: RUIZ-OLMO et al. 2002, CLAVERO et al. 2005, Görögország: GOURVELOU et al. 2000). Ezekben a vizsgálatokban a vízhez kötődő fajok, így halak, rákok, kétéltűek voltak a vidrák fő táplálékai, de gyakran táplálkoztak rovarokkal, madarakkal, kisemlősökkel is. A Pannon régió patakjain, kisebb folyóin korábban szinte egyáltalán nem (Zagyva folyón: Kosco et al. 2000, n=T6 minta) végeztek vidra táplálékvizsgálatot. A mezőgazdasági környezetben található Dráva-menti kisvízfolyásokon, valamint a Balaton déli vízgyűjtőjéhez tartozó Tetves patakon végzett vizsgálatunk célja a vidratáplálék területenkénti és évszakonkénti értékelése volt. Lápok A lápok azon vízi ökológiai rendszerekhez tartoznak, amelyeket az emberi tevékenység közvetlen hatása általában jelentősen nem érintett. Ideális esetben természetes illetve természetközeli állapotuk miatt az itt élő életközösségek diverzitását a természeti tényezők határozzák meg. A lápok a szukcessziós folyamat során rendkívül érzékenyen reagálnak a környezet változásaira, ezért nagy a biológiai indikációs képességük. Az utóbbi évszázadban a lápok állapota és kiterjedése kedvezőtlenül változott, 97%-uk elpusztult elsősorban a lecsapolások, a halastóvá alakítás, a csapadékszegény periódusok, az eutrofízációs problémák és a környezetszennyezés miatt (BORHIDI és SÁNTA 1999, KÖRMENDI et al. 2002). Jövőjük, különösen a kevésbé ismerteké ma sem biztos. A lápok megőrzése tehát számos megoldásra váró kérdést vet fel. Az egyébként ex lege védett lápok veszélyeztetett helyzete, állatviláguk ismertségének hiányossága miatt 2002-ben egyes dél-dunántúli lápokon zoológiai felmérést kezdtünk. Ennek során három, a Kárpát-medencében jellegzetes, egymáshoz viszonylag közel elhelyezkedő lápon lényegesen eltérő adottságú években végeztünk vizsgálatot. Továbbá, a Dráva-menti területek vidramonitorozásában szereplő Lankóci-erdő égerligetét is kijelöltük vizsgálatra. Az általunk vizsgált lápok közül emlős faunisztikai kutatás a Baláta-tavon (MARIÁN 1957,
