Ábrahám Levente (szerk.): Biodiverzitás Napok. Gyűrűfű 2006-2008 - Natura Somogyiensis 13. (Kaposvár, 2009)

Tóth Sándor: Gyűrűfű szitakötő (Odonata) faunája a Biodiverzitás Napok gyűjtései alapján

kenység, műszaki beavatkozás, vízszennyezés, mivel lárváik különösen érzékenyen reagálnak a tenyészőhelyek minőségében bekövetkező változásokra, az élőhelyük diverzitásának csökkenésére. Anyag és módszer Gyűrűfű közvetlen környéke vizes élőhelyek tekintetében viszonylag szegényes területnek minősíthető. A település nyugati oldalán húzódó völgy felső részén fakadó kisebb, részben inkább csak szivárgó források környéke többé-kevésbé mocsaras, nádas, sasos, kissé zsombékos. Csapadékosabb években kisebb mértékben szitakötők fejlődésére is alkalmas. Az innen eredő, lényegében mesterséges medrű kisvízfolyás aszályosabb időszakokban elapad, legfeljebb szakaszosan marad meg benne a víz. Azonban így is biztosítja néhány igénytelenebb szitakötő lárvájának fejlődését. A völgy alsó részén húzódó gát fölött ugyancsak időszakosnak nevezhető kisebb sasos, zsombékos mocsár alakult ki. Ebben kedvező feltételek esetén viszonylag sok szitakötő faj lárvája fejlődhet. Egyéb vízben fejlődő csoportok szempontjából is jó lenne valamilyen formában biztosítani a mocsár állandó vízellátását. Az említett mocsáron kívül előfordulnak a területen kisebbnagyobb tömpölyszerű, részben állandó vízborítású élőhelyek. Ezeket valószínűleg elsősorban talajvíz táplálja. Mivel hozzájárulnak a szitakötő fauna fennmaradásához, célszerű lenne kimélyíteni és esetleg bővíteni is őket. A kis település tengelyében húzódó völgy alsó részének állandó vízfolyása, a Sándorárok, a szitakötők szempontjából különösen fontos élőhely. Bár ez már kívül esik a Biodivarzitás Nap kijelölt területén, viszont ott él a kiemelt jelentőségű ritka hegyiszitakötő (Cordulegaster heros) lárvája. A szitakötő fauna kutatása nem igényel különleges eszközöket, legfeljebb speciálisnak nevezhető módszert, a lárvabőr gyűjtést. Az imágók megfogására a rovarászok által használt lepkeháló, a lárvák gyűjtésére egy átlagos vízi háló szükséges. A gyűjtőmunka során figyelemmel kell lenni arra, hogy viszonylag sok szitakötő taxon törvényesen védett. Az e kategóriába tartozó fajokat engedély nélkül gyűjteni nem szabad. A védettség vonatkozik a lárvákra is. Kellő gyakorlat és fajismeret megszerzése után, a taxonok jelentős részét biztonsággal felismerhetjük a terepen. Ezért Gyűrűfün is csak kivételesen volt indokolt állatot befogni, illetve ha mégis, akkor a szükséges vizsgálat elvégzése után szabadon lehetett engedni őket. Emellett a szitakötő kutatás különösen "humánus" módszerének, az üres lárvabőr (exuvium) gyűjtésének a lehetséges mértékben való előtérbe helyezésére is sor került. A szitakötők meghatározása ASKEW (1988), BENEDEK (1965), STEIMANN (1964, 1984) és ÚJHELYI (1957) munkáiban található kulcsok és leírások segítségével történt. Nevezéktan tekintetében, kiesebb változtatásokkal DÉVAI (1978) munkája szolgáltatta az alapot.