Ábrahám Levente (szerk.): Biodiverzitás Napok. Gyűrűfű 2006-2008 - Natura Somogyiensis 13. (Kaposvár, 2009)

Tóth Sándor: Gyűrűfű szitakötő (Odonata) faunája a Biodiverzitás Napok gyűjtései alapján

Eredmények és értékelés A két Biodiverzitás Nap (2006-2007) keretében összesen 24 szitakötő faj (12 Zygoptera és 12 Anisoptera) előfordulását sikerült igazolni a területen. Ez a 65 ismert hazai faj több mint egy harmadát, kereken 37%-át jelenti. Összességében talán nem nevezhető soknak, de figyelembe kell venni a kis területet és a vizsgálatra fordított viszonylag rövid időt, valamit feltételezhető, hogy a 24 faj bizonyára nem jelenti a teljes faunát. Kétségtelen, hogy a kimutatott fajok többsége vizes élőhelyeken többnyire mindenfe­lé gyakori, természetvédelmi szempontból mégis jelentősek. A helyi fauna értékét növe­li az előkerült 3 védett taxon, melyek közül kiemelhető az egyetlen hazai fokozottan védett, 100 ezer forint eszmei értékű ritka hegyiszitakötő {Cordulegaster heros), vala­mint a Natura 2000-es díszes légivadász (Coenagrion ornatum). A harmadik védett fajon a pataki szitakötőn (Orthetrum brunneum) kívül különösebb ritkaságról nem számolha­tunk be. Talán még a vörös légivadász (Pyrrhosoma nymphula) viszonylag erős populá­ciója érdemel külön említést, mivel ennek a Zselicből aránylag kevés adatát ismerjük. Jelentősége miatt külön foglalkozunk röviden a Cordulegaster heros bemutatásával. Magyarországon a hegyiszitakötők (Cordulegastridae) családjának 2 faja fordul elő. A gyakoribb hegyiszitakötő (Cordulegaster bidentatus Sélys-Longchamps, 1843) lelőhe­lyeit a Soproni-, a Kőszegi- és a Zempléni-hegységből, a Bakonyból, valamint a Mátrá­ból ismerjük. A ritka hegyiszitakötőt (Cordulegaster heros) korábban a Soproni-hegy­ségből, az Őrségből és a Mecsekből tartottuk nyilván. Az elmúlt években felfedezett zselicilelőhelyei részbenmintegyfolyamatosságotjelentenekafaj Nyugat-magyarországi­peremvidéken és a Mecsekben való előfordulása között. Egyáltalán nem zárható ki, hogy kisebb populációja jelen van Zalában vagy akár Külső-Somogyban is. A Cordulegaster heros törzsalakjának nagyon kicsi az elterjedési területe. Magyaror­szágon kívül csak Ausztriában, Horvátországban és Szlovéniában fordul elő. Korábban ismert élőhelyei alapján hegyvidéki (montán) fajnak tekintették. Az őrségi és zselici elő­fordulása ennek ellentmond. Mintegy 4-5 évig fejlődő lárvája domb- és hegyvidéki, állandó jellegű tiszta kisvízfolyásokban, főleg a csermelyek és patakok erdei árnyékos és köves szakaszaiban találja meg létfeltételeit. Élőhelyének kiszáradását nem viseli el. Mivel kiemelt természeti értéket képviselő szitakötő, élőhelye is fokozott védelemre szorul. Feltétlenül meg kell akadályozni élőhelyén a tarvágást, a vízszennyezést, vala­mint az esetleges durva mederrendezést. A ritka hegyiszitakötő gyűjtése kizárólag az Országos Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség engedélyével történhet. A kimutatott fajokat táblázatos formában mutatjuk be, melyben szerepel a védettség, a Natura 2000-res kategóriába való tartozás, továbbá az évenkénti kimutatás. Köszönetnyilvánítás A szerző e helyen is köszönetét fejezi ki Kovács Tibornak a Biodiverzitás Nap meg­szervezéséért, valamint a kutatómunkában való részvétel lehetőségéért. A Fridrich család a gyürüfűi hangulatos Lovastanyán való kedves vendéglátásért, Ábrahám Levente a dol­gozat megjelentetéséért érdemel köszönetet.

Next

/
Thumbnails
Contents