Ábrahám Levente (szerk.): Biodiverzitás Napok. Gyűrűfű 2006-2008 - Natura Somogyiensis 13. (Kaposvár, 2009)

Farkas Sándor-Kárpáthegyi Péter-Kiss Márta-Novák János-Újvári Zsolt: Adatok a Zselic talajlakó mezo- és makrofaunájának ismeretéhez (Nematoda, Pseudoscorpiones, Acari, Chilopoda, Isopoda)

Gyürüfü környékén 2006, 2007-ben és 2008-ban rendeztek Biodiverzitás napokat. Ezek során több talaj lakó állatcsoport kutatására került sor, melyek eredményeinek egy részét jelen közleményünk tartalmazza. Az alábbiakban bemutatásra kerülő taxonok rendszertani szempontból távol állnak egymástól, azonban mindegyikük a talaj mező faunájának alkotója. A közös élőhely és az alacsony faj szám indokolttá tette, hogy ezeket a csoportokat összevontan, egyetlen közös tanulmány keretében tárgyaljuk. Az alábbiakban egy féregcsoport, a szabadon élő fonálférgek (Nematoda libera) és négy ízeltlábú taxon (Isopoda: Oniscidea; Pseudoscorpiones; Acari: Mesostigmata; Myriapoda: Chilopoda) faunisztikai kutatásának eredményeit adjuk közre. A Nematodák törzsét életmódjuk alapján a gyakorlatban két nagy csoportra osztják: szabadon élőkre (Nematoda libera vagy errantia) és élősködőkre (Nematoda parasitica) (ANDRÁSSY, FARKAS 1988). A jelenlegi vizsgálat csak a szabadon élő fajokra terjedt ki. A szabadon élő fajoknak körülbelül fele szárazföldi, másik fele vízi életmódot folytat. A szárazföldi fajok szinte bárhol előfordulhatnak: talajban, korhadékban, kéreg alatt, avarban, bomló szerves anyagokban. Táplálkozás alapján az alábbi csoportokra oszthatóak (MOENS et al. 2004; YEATES et al. 1993): növény-, gomba-, baktérium-, törmelék- és mindenevők, eukaryota egysejtűeket fogyasztók, állati paraziták és ragadozók. A szabadon élő fajok száma mintegy 12-13 ezerre tehető, melyből a hazai faunában 800-nál is több faj fordul elő (ANDRÁSSY 1958, 2005, 2006). Gyűrűfű Nematoda faunáját eddig még nem vizsgálták. A hazai százlábúfauna (Myriapoda: Chilopoda) kutatása jelentős múltra tekint vissza; már a XIX. század második felében megkezdődött. A közelmúltban Loksa Imre munkássága kiemelkedő, ökológiai vizsgálatai világszerte ismertek (LOKSA 1966). Napjainkban Magyarország százlábúfaunájának kutatása KORSÓS (1987, 1991), KORSÓS & DÁNYI (2002), DÁNYI & KORSÓS (2002) és DÁNYI (2006, 2008) nevéhez köthető. Jelenleg Magyarország területéről 59 százlábú taxon előfordulásáról vannak ismereteink, ami közép-európai összehasonlításban alacsonynak számít. A csoport viszonylag csekély hazai diverzitása a még nem teljes feltártság mellett a magasabb hegyvidéki élőhelyek hiányával magyarázható (DÁNYI 2008). A csáprágósok (Chelicerata) altörzséből két taxon, az álskorpiók (Pseudoscorpiones) és a nyűgatkák (Acari: Mesostigmata) vizsgálatára került sor. Az álskorpiók rejtett életmódúak, mohapárnában, avarban, fakéreg és kövek alatt élnek. Magyarország álskorpió faunájáról kevés ismerettel rendelkezünk, egyelőre mintegy 39 faj hazai előfordulásáról vannak adataink. Gyűrűfű környékén még nem végeztek a csoportra irányuló kutatásokat. A nyűgatkák rendje hazai viszonylatban a legkevésbé kutatott atkacsoportok közé tartozik (KONTSCHÁN 2007). Az első hazai adatokról BALOGH (1938a, b) számolt be. Később MOLNOS (1981-1982), MRCIAK (1979) és AMBROS (1981-82, 1984, 1996) számos kisemlős-, illetve madár-asszociált Gamasida atka új előfordulását közölte hazánkból. Több közlemény foglalkozott emellett a hazai szabadon élő Mesostigmata faunával is (SELLNICK 1958, VTNCZE 1965, ERŐSS, MAHUNKA 1971, KANDIL 1981, KOMLOVSZKY 1987). Az elmúlt évtizedben KONTSCHÁN (2003, 2004, 2005, 2008), SALMANE, KONTSCHÁN (2005, 2006,) ÚJVÁRI, KONTSCHÁN (2007) és ÚJVÁRI (2008) munkái nyomán számos, Magyarországról nem ismert Gamasida atkafaj új, hazai előfordulása vált ismertté, ezen felül több átfogó, összegző jellegű munka is született (KONTSCHÁN 2006, KONTSCHÁN, ÚJVÁRI 2009). Jelen közleményben három Mesostigmata csoport, az Ascidae Oudemans, 1905, a Zerconidae G. Canestrini, 1891, illetve a Macrochelidae Vitzthum, 1930 családok tagjait vizsgáltuk. Magyarországról a Zorconidae családból eddig 38 fajt mutattak ki (KONTSCHÁN 2006, ÚJVÁRI, KONTSCHÁN 2007, ÚJVÁRI 2008). A Macrochelidae családról kevesebb adattal rendelkezünk a hazai területek tekintetében.