Ábrahám Levente (szerk.): Biodiverzitás Napok. Gyűrűfű 2006-2008 - Natura Somogyiensis 13. (Kaposvár, 2009)

Farkas Sándor-Kárpáthegyi Péter-Kiss Márta-Novák János-Újvári Zsolt: Adatok a Zselic talajlakó mezo- és makrofaunájának ismeretéhez (Nematoda, Pseudoscorpiones, Acari, Chilopoda, Isopoda)

Hazánkból hat nemük 34 faja ismert (KONTSCHÁN 2006, 2007). Az Ascidae család tagjai világszerte elterjedtek, 22 nemük néhányszáz faja ismert (LINDQUIST, EVANS 1965). Magyarországról csak néhány faj szórványos adatait ismerjük (KONTSCHÁN 2007). Az ászkarákok (Isopoda) alrendjébe tartozó szárazföldi ászkák (Oniscidea), vagy közismert nevükön pincebogarak a rákok azon csoportját alkotják, melyek evolúciójuk során sikeresen hódítottak meg szárazföldi élőhelyeket. Fajaik túlnyomó többsége a sötét, nyirkos, páradús mikroélőhelyeket részesíti előnyben. Az életközösségekben a lebontok szintjén helyezkednek el, elhalt növényi részekkel (avar, korhadó faágak) és az ezeken élő gombákkal táplálkoznak. Világszerte több, mint 3500 fajuk ismert, melyek közül Magyarországon mintegy 60 fordul elő. A Gyürüfü közelében kijelölt mintavételi területen még nem vizsgálták a csoportot, azonban a Zselic számos pontjáról vannak friss publikált adataink (FARKAS 2004, 2005). Anyag és módszer A Nematodák vizsgálatához többszöri ismétléssel, talajból, ürülékből, illetve növényi anyagokból (avar, moha, korhadék) kézi ásóval vettünk mintákat, amelyeket műanyag zacskóban helyeztünk el. A két napig tartó tálcás fúttatással kinyert törmeléket 45 pm lyukbőségü plaktonhálón szűrtük át a vizsgálat előtt. A minták meghatározásához ANDRÁSSY (1958,1959, 1979, 1981, 1992, 1993, 1998, 2000, 2001, 2002, 2004, 2005, 2007), JAIRAJPURI, AHMAD (1992) valamint YEATES (1997) munkáit használtuk fel. Az álskorpiók és nyűgatkák vizsgálatához a Gyűrűfű környékén fekvő különböző típusú erdőkből talajmintákat gyűjtöttünk, majd ezekből ún. Berlese-módszerrel futtattuk ki az állatokat. Az egyebeket 70 %-os etanolban tartósítottuk. Az azonosítás során MÁSÁN (2003), MASAN, FENDA (2004) és KALÚZ, FENDA (2003) munkái voltak segítségünkre. A százlábúak és az ászkarákok begyűjtése egyaránt egyeléses módszerrel történt. A Chilopoda képviselőit 70%-os, míg az ászkákat 75 %-os etanolban tartósítottuk. Az állatok határozását DÁNYI (2008), EASON (1964), KORÉN (1986, 1992), GRUNER (1966) és SCHMÖLZER (1965) munkái alapján végeztük. A Pseudoscorpiones és Mesostigmata anyagot a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) Talajzoológiai Gyűjteményében, a feldolgozott Chilopoda anyagot pedig az MTM Myriapoda Gyűjteményében helyeztük el. Az egyes százlábúfajok elterjedéseit DÁNYI (2008), EASON (1964), KORÉN (1986, 1992) alapján közöljük. Eredmények és értékelés Nematoda A mintákból 28 fonálféreg taxon került elő, ezek közül 15 fajt sikerült azonosítani. További 13 fajt azonban nem sikerült meghatározni, egyrészt mivel sok volt a fiatal, nem ivarérett egyed és az ivarszervek kulcsfontosságú szerepet töltenek be a faji szintű identifikálásban. Másrészt néha csak az egyik nem képviselői kerültek elő, az azonosításhoz azonban mindkét nemre szükség lett volna. Néhány faj egyedei - bár fonalférgek voltak - nem az általunk vizsgált csoportokba tartoztak. Az eddigi eredmények alapján a terület átlagosan faj gazdagnak mondható. Az alábbiakban megadjuk az azonosított fajok listáját.