Ábrahám Levente (szerk.): Biodiverzitás Napok. Gyűrűfű 2006-2008 - Natura Somogyiensis 13. (Kaposvár, 2009)

Ortmanné Ajkai Adrienne-Fridrich Ágnes-Morschhauser Tamás: Gyűrűfű környékének tájhasználata és élőhelyei

4. ábra: A völgytalp mocsárrétjeit a kaszálás tartja fenn. A tájrészlet jellegzetes elemei a terebélyes fehér fűz, alatta téli zsurlós patakparti magaskórós A terület MÉTA adatbázisban található élőhely lista (DÁVID, www.novenyzetiterkep. hu) a részletes bejárásnak köszönhetően száraz gyeppel (H5a), cseres-tölgyes maradványnak tekinthető fasoron (RA-L2a) kívül elsősorban a vizes élőhelyek kis területű élőhelyeivel bővült: békalencsés (Al), nádas (Bla), magassásos (B5), patakmenti magaskórós (D5), üde cserjés (P2a), égerliget (J5). Nagyobb területi egységek élőhelyeinek, élőhely-komplexeinek részletes jellemzése: 1. A keleti rész (falu alatti) domboldal erdői A déli sarok heterogén, a potenciális gyertyános-tölgyes (K2) irányába átalakuló, fás élőhely (RC=K2reg). Legdélebbi része a 70-es években még felhagyott legelő(erdő), egy része talán gyümölcsös volt. Többnyire őshonos, szárazságtűrő fafajokkal regenerálódik: sok mezei juhar {Acer campestre), az egykor ültetett dió (Juglans regia), de fertőzi a mellette tömbben telepített akác (Robiniapseudacaciá). A völgytalphoz közelebbi részeken a hajdan kaszált völgytalpi és völgyoldali gyepek becserjésedésével, beerdősödésével alakul vissza a potenciális gyertyános-tölgyes: a gyepek erősen becserjésedtek, pl. mogyoróval (Corylus avellana), galagonyával (Crataegus monogyna), melyek fatermetűvé is megnőnek. Zárt lombjuk alatt a mikroklíma már mezofilabb, mint az egykor gyepeken lehetett. Az aljnövényzet társulásközömbös fajokból és gyomokból áll. Az akácost éles határral váltja egy zselici gyertyános-tölgyes (K2). Lombkoronaszintjét zömében az őshonos fajok alkotják: Quercus cerris, Q.petraea, Carpinus betulus, Acer campestre, Fagus sylvatica, Cerasus avium, Tilia tomentosa. Aljnövényzete a meredek lejtőkön a sűrű vadjárás miatt többnyire nudum, de elszórtan megvannak a gyertyánostölgyes fajok is. A gerinc közelében feltehetően a talaj kisavanyodását jelzik a Pteridium aquilinium állományai. A bükkök (100 év feletti is!), bükkös foltok jellemzően