Ábrahám Levente (szerk.): Biodiverzitás Napok. Gyűrűfű 2006-2008 - Natura Somogyiensis 13. (Kaposvár, 2009)

Ortmanné Ajkai Adrienne-Fridrich Ágnes-Morschhauser Tamás: Gyűrűfű környékének tájhasználata és élőhelyei

mikroklimatikus okból a mély horhosokban jelennek meg (zónainverzió jelensége). Az erdőben a koreloszlás változatos, sok a lábon álló és a kidőlt, különböző korhadtsági állapotban lévő holt fa. Tovább észak felé, az út környékén (kb. 100 méteres körzete) ismét egyre több akác (idős példányok), aztán az úton túl ismét őshonos fajokból áll az erdő. Felső (falu felőli) oldalán csatlakozik egy korábban legeltetett, ma már járhatatlanul sűrű, kökényes-galagonyás cserjés terület (P2b). Ennek felső szegélyében keskeny erdősáv, a dombtetők hajdani zonális cseres-tölgyeseinek (L2a) maradványa, benne a fehér madársisak (Cephalanthera damasonium) kis állományával. A mintaterület EK csücskében, északra nyíló mély, villás horhosban pici, fajgazdag bükkös (K5), több kidőlt fával, a horhos alján szivárgó vízzel. 2. Völgytalp Korábban teljesen, jelenleg részben kaszált terület. Közepén picit kimélyített vízfolyás, magassásossal (Carex acutiformis C. riparia tömegességével) (B5), néhány nádas állománnyal (Bla), helyenként Solidago gigantea állományokkal. A K-i ágban tavasszal látható fakadóvizek, mellettük kicsiny, nyíltvizes foltok lebegő és gyökerező hinarakkal, tömegesebb fajaik: Lemna minor, Ceratophyllum submersum (Al). A magassásos felett, a mocsárrét zónájában gyomos mocsárrétek (D34), a Solidago gigantea nagy foltjaival tarkítva. A két völgy összefolyásánál szép télizsurlósok (D5) és idős fehér füzek (RA), két idegenhonos vadgesztenyével (Aesculus hippocastanúm). A keleti oldalon, a gyertyános-tölgyeshez csatlakozó legmagasabb kaszált rész már száraz gyep (H5a) jellegű. A keskeny sávban megjelenő mocsárrét-kaszálórét-száraz gyep zonáció egyes elemei nem különíthetők el. A völgyben több helyen (jellemzően a mocsárrét zónában, annak felső szegélyén, illetve egy nagy folt a magassásosban) fajkészletét tekintve száraz cserjés (P2b): galagonya (Crataegus monogyna), kökény (Prunus spinosa), néhol fatermetű, bodza (Sambucus nigra). A DNy határon lévő útszegély sok tatárjuharból (Acer tataricum) és mezei juharból (Acer campestre) álló P2b/RA bozótsor. Utóbbiban, illetve a K-i ágban kisebbnagyobb kocsányos tölgyek (Quercus robur) láthatók, jelezve a korábban itt valószínűsíthető gyertyános-kocsányos tölgyest, illetve annak regenerációs lehetőségét. A patak D-i mellékága völgyének kiszélesedésénél (a mintaterület határához közel koronaszintjében kb. 50% fehérfűzzel elegyes égerliget (J5) található, közepesen jó (4: nem túl fajgazdag, de nem gyomos) aljnövényzettel, kidőlt fákkal. A völgy felfelé horhossá szűkül, nudum gyertyános-tölgyes (K2). Ny-ról fiatal, elegyetlen gyertyános (RC) határolja. 3. A patakra néző domboldalak A patakra néző, délies kitettségű domboldalakat túlnyomórészt másodlagos száraz löszgyepek (H5a) borítják, sokfelé erősen becserjésedve (P2b). Az eredeti erdők kiirtása, legeitetetés, helyenként szántás (vagy más művelés) majd újragyepesedés és a legeltetés, tisztítás megszűnését követő becserjésedés révén jöttek létre. A cserjés jól láthatóan a nedvesebb völgymenti részekről "kúszik fel" a dombokra. A déli domb alsó részen jobb (4), feljebb egyre gyengébb (végül 3) természetességű a gyep. Korábban szántott, most gyengén legeltetett, kökénnyel, galagonyával, mezei szillel cserjésedik (P2b). Ebben a gyepben él a Szent László tárnics (Gentiana cruciata). Savanyodást jelez az Anthoxanthum odoratum. A mintaterület E-i határa itt egy erdősáv, korábbi löszmélyút szegélye, a potenciális cseres-tölgyes (L2a) maradványa (gyepszinti fajok, 3 idős cser, egyébként leginkább mezei juhar). Rajta túl (már a mintaterületen kívül) jobb állagú, kevésbé legeltetett, de eléggé vadjárta Salvio-Festucetum rupicolae gyep (H5a, természetesség: 4) és töviskes